2022. november 29. ( kedd )
Szolnok, HU
°C
Szolnoki MÁV FC Induló   |    Szolnoki MÁV Utánpótlás FC

Szezonértékelő Földi Sándorral

07.04.

Szezonértékelő Földi Sándorral

Sokat gondolkodtam, amíg kiértem a stadion székházába, hogy milyen kérdéseket is tegyek majd fel ezután a rendkívül kaotikus szezon után. A végkifejletet tudjuk már, pedig a kezdet teljesen mást vizionált. Mikor és hol ment el a bennmaradás (NB II. bajnokság) és ami még fontosabb, hogy mi vár a Szolnoki MÁV FC-re a jövőben és ez milyen befolyással van az utánpótlásra? Rövid beszélgetés következik Földi Sándorral, a szolnoki klub vezetőjével.

– Hogyan élted meg a kiesést és az elmúlt heteket?

– Sok mindent átéltem már az elmúlt években, de nem a legjobb hangulatban teltek a napok a kiesés óta. Lehet azt mondani, hogy felkészültek voltunk abból a szempontból, hogy tudtuk, nem a bajnoki címért fogunk versenyezni, azt viszont reméltük, hogy ez a lényegesen átalakult keretünk is alkalmas lesz a biztos bennmaradásra.

– Magát a bajnokságot két részre kell osztanunk. Külön kell választani az őszt és a tavaszt, mivel edzőváltás is volt és a keret is változott.

– Utólag már tudom, hogy kapus poszton hibáztunk. A szakemberek úgy döntöttek, hogy nekimegyünk két, fiatal kapussal a szezonnak. Természetesen az én felelősségem is, hogy rámondtam erre az igent, de itt hibáztunk. Hozzá kell tenni, hogy a piacon nem is lett volna számunkra megfizethető, idősebb, tapasztaltabb kapus. Sajnos ma már tudjuk, hogy az előző években megszokott játékunkhoz szintén nem sikerült a szélekre megtalálni a megfelelő embereket és a center poszton sem tudtuk pótolni a távozókat. Hozzáteszem a távozók és az érkezők is mind a klub pénzügyi lehetőségeink miatt alakultak igy. A remek bajnoki rajtot követően, ahol többek között a Budaörs, Diósgyőr, Soroksár csapatait is magabiztosan legyőztük, még nem éreztünk problémát. A Csákvár elleni elhalasztott meccsnél azonban valami megváltozott, elszakadt a csapatnál. Innentől kezdve volt egy 13 mérkőzéses széria, amikor nem tudtunk nyerni és összesen 3 pontot szerzett meg a csapat, ami mindenkit elbizonytalanított.  Ez nagyban megalapozta a kiesésünket. Az őszben a legnagyobb baj az volt, hogy nem tudott kialakulni egy alapcsapat. Ennek több oka is van, amit sorolhatnék, de nem akarok kifogások mögé bújni, nem tudtuk áthidalni ezt a kritikus időszakot. Úgy gondolom, hogy Csábi Józsi, amit itt az elmúlt években letett az asztalra joggal adhatott bizakodásra okot, hogy ki tudja ebből mozdítani a csapatot, de az őszi szezon második felére már ő is elbizonytalanodott és talán hitét is veszítette. A szerencsétlen pécsi vereségünk (Szentlőrinc) után lemondott, igaz én megpróbáltam maradásra bírni, de már hajthatatlan volt.

– Így következhetett az edzőváltás. Külső edző szóba sem került?

– Igen, következett az edzőváltás és külső edző nem került szóba. Fontos, hogy hiszünk abban, hogy mivel lokálpatrióták vagyunk, azért képezzük, neveljük ugyanúgy a játékosokat és azért neveljük az edzőket, hogy mindezt helyben meg tudjuk oldani. Ezért is döntöttünk Romanek János mellett, akinek már megvolt a megfelelő felnőtt labdarúgásban szerzett tapasztalata és jól ismerte a keretet. Ez azért is volt fontos, mert extra rövid idő (három és fél hét) volt a felkészülésre, január 30-án már játszani kellett az első tavaszi fordulót. Jánosnak itt most szeretném megköszönni a munkáját, hiszen nagyon nehéz helyzetben vette át a csapatot és úgy érzem mindent megtett, amit csak lehetett. János ismerve a lehetőségeinket kért három játékost a tavaszi szezonra, amelyet az ő elképzelése alapján sikerült is leigazolni. Egy rutinos kapust, egy belső középpályást és egy ismeretlen, de gólérzékeny támadót. Azt mondom háromból kettő bevált, mert a támadó lőtt öt gólt, ha minden támadónk lőtt volna öt gólt nem lett volna gond a kiesés elkerülése. A kapus személyében meg egy válogatott kerettagságig jutó, rutinos játékos jött, szóval ők hozzá tettek a csapathoz. Ami megint csak nem volt szerencsés, hogy a rendkívül rövid felkészülés után a tavasz sem úgy indult, hogy az nekünk kedvező legyen. Eltelt hét-nyolc forduló, mire összeállt a csapat. Ehhez viszont az új játékosok mellett visszatértek olyan játékosok a sérüléseikből, akik az előző években fontos láncszemei voltak a gépezetnek. Utána pedig ráérzett a csapat a lehetőségre és jöttek is a győzelmek, idegenbeli bravúrok.

– Nem túl későn?

– Nézd, ha ránézünk a tabellára, akkor igen. Egyébként meg el kell azt is mondanom, azzal együtt, hogy nem sikerült kiharcolni a bennmaradást nagyot harcolt a csapat az utolsó pillanatig. Környezetünkben lévő csapatokat legyőztük és igy hétről-hétre kitoltuk az esélyünket a bennmaradásra. Amilyen nyomás alatt játszottak ezek a fiúk az utolsó nyolc hétben az nem volt megszokott, de végig volt hitük és tartásuk. Persze sosem jó kiesni, de így azért talán vállalhatóbb, még ha ez a szurkolóknak és nekünk sem vigasz. Ami öröm volt a számomra, hogy újra bebizonyosodott, hogy Szolnokon fontos sportág a foci, elég csak megnézni az utolsó hazai mérkőzések látogatottságát, ami 1300-1800 néző volt mindegyik meccsen. Külön szeretném megköszönni a maroknyi „B” középünk szurkolását (Várnagy Gyula vezetésével) és hogy idegenbe is elkísérték a csapatot.

– Valóban jó volt a hangulat ezeken a meccseken és a játékosoknak is felemelőbb kifutni minél több szurkoló előtt, de mikor lesz ilyen újra? Mi várható a jövőben?

– Folytatjuk a munkát, de külön kell választani az utánpótlást és a felnőtt csapatot. Az utánpótlás képzésünk komoly eredményeket ért el. Ennek köszönhetően az utánpótlás klub TK (Tehetség Központ) besorolást nyert el a Double Pass belga cég felmérése alapján.  Ez nagy elismerés, hogy a közel 200 klubból bekerültünk a 25 kiemelt klubba. Ennél is nagyobb eredménye az utánpótlásnak és mutatja a fontosságát, hogy az országos Produktivitási listán a klub a 13. helyen szerepel. Ennek a listának a profi bajnokságokban szereplő Szolnokon nevelkedett labdarúgók hivatásos mérkőzésen a pályán eltöltött perceiből tevődik ki. Ezen a listán csak a nagy kiemelt akadémiák előzik meg az utánpótlás klubunkat. Egyszóval mindent megteszünk, hogy a következő években is hasonló eredményességgel tudjon működni az utánpótlás képzés, erre fókuszáljuk az erőforrásainkat.

– És a felnőtt csapat? Mi lehet a jövőkép?

Rengeteg pénzügyi önerő, munka és áldozat van az utánpótlás képzésben és működtetésében, valamint a létesítmények kivitelezésében.. A felnőtt csapatra már nem igazán jut erőforrás. A profi futball állami és önkormányzati támogatás nélkül csak amatőr alapokon folytatódhat Szolnokon. Itt szeretném megköszönni az eddig nekünk nyújtott Állami- és Önkormányzati támogatásokat. Elengedhetetlen lenne olyan helyi támogatók bevonása, akikkel stabilizálni lehetne a felnőtt labdarúgás alapjait. A megye és a város érdeke is az lenne, hogy hosszú távon legyen profi labdarúgás a megyében. Sajnos a kiesésünkkel nem maradt ilyen klub a megyében. Tudjuk, hogy hol a helyünk a város sportéletében és nem azonosak az eredmények a vízilabdával vagy a kosárlabdával, de mi is mindent megteszünk a sikeres szereplésért.

Hozzá is teszem gyorsan, hogy tiszta szívből gratulálunk mind a két előbb említett sportág szolnoki tulajdonosainak, vezetőinek és játékosainak, mivel ebben az idényben is szép sikereket értek el.  A kosarasok Magyar Kupa elhódításával, a pólósok a Magyar Kupa második helyével. Gratulálunk nekik!

– Mikor lehet esetleg majd konkrétumokat hallani a csapat felől?

– Jó kérdés, a lehető leggyorsabban kellene. A versenykiírás alapján július 31-én bajnoki mérkőzést kellene játszani, de hogy kivel és milyen csapattal, az a támogatások mértékétől függ. Bízom a lehető legjobb verzióban és azon dolgozom minden nap, hogy zavartalanul üzemeljen az utánpótlásunk, a megszokott színvonalon tudjuk üzemeltetni a létesítményeinket és megfelelő támogatókkal újra sokan lehessünk a Tiszaligeti Stadion lelátóin.

Köszönöm az őszinte beszélgetést, továbbra is sok erőt kívánok a feladataidhoz!

– Köszönöm a beszélgetést!

Mester Ádám

Élő közvetítés