Rajt előtti beszélgetés Csábi Józseffel

2019 áprilisában került ismét vezetőedző pozícióba Szolnokon egykori játékosunk, válogatott labdarúgó és korábbi megbízott szövetségi kapitány, Csábi József. Akkor az NB III. Keleti csoportjának második helyén vette át csapatunkat és irányításávak sikerült nyolc mérkőzés alatt ledolgozni a kétpontos hátrányunkat a listavezető Jászberénnyel szemben, így egy év kitérő után újra a másodosztályban indulhattunk. A 2019/2020-as bajnokság őszi szezonja sok buktatót hozott, újoncként nem is lehetett más a célunk, mint a bennmaradás kiharcolása. A 2020-as esztendő jól indult számunkra, hat mérkőzés alatt egyszer sem találtunk legyőzőre, azonban a koronavírus járvány miatt félbeszakadt a bajnokság. A célunkat elértük, a 16. helyen zártunk. A Merkantil Bank Liga NB II. 2020-2021. évi küzdelemsorozatának is úgy vágtunk neki, hogy a másodosztályú tagságunkat sikerüljön megőrizni, végül ezt simán teljesítettük, sőt az elmúlt huszonöt év harmadik legjobb eredményét értük el, amikor egycsoportos volt a másodosztályú bajnokság.

– Először is gratulálok a tavalyi sikeres szerepléshez, hogy élted, hogyan éltétek meg az elmúlt szezont?

– Nagyon jó volt, nagyon jó érzés volt, egy klassz csapatot sikerült összeraknunk. Egyetlen nehézsége volt, hogy nem tudtuk együtt lélegezve megünnepelni ezeket a részsikereket a közönséggel. A COVID miatt sok mérkőzésünk zártkapus volt, a bajnokság elején voltak nézők és a legutolsó mérkőzésen. Azt hiszem jó hírét vittük Szolnok városának, a szolnoki futballnak, a MÁV-nak. Sajnos az élet az olyan, hogy a múltból nem lehet megélni, ezt le is kell zárnunk és előre kell tekinteni a következő időszakra. – válaszolt az első kérdésre Csábi József.

– A sikeres szereplésnek volt úgymond egy negatív hozadéka, a csapatot ugyanis, ha lehet így mondani „szétszedték”.

– Igen, az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Nyilván nem erre számítottam, hittem azt, hogy a nagy többséget sikerül itt tartanunk. Pórbálja az ember önző módon maga felé fordítani ezt, ugyanis az elvégzett munka nem csak azt bizonyította, hogy csapatszinten léptünk előre, hanem az egyének fejlesztésében is élen jártunk.  Több olyan játékos van, akit egy-két éve nem igazán ismertek, sőt idézőjelbe nem kellettek sehova és most meg „csemegéztek” belőlük a klubvezetők.

– Véget ért a felkészülés, hogyan látod az elvégzett munkát?

– Amikor megterveztük a nyári felkészülési programot természetesen ez nem volt benne, hogy ennyien lesznek újak.  Egy teljesen új helyzet állt elő, mely nem mondom, hogy nem zavart, de beleálltam és képesnek tartom a csapatot is a stábot is arra, hogy ezt megoldjuk. Voltak hullámvölgyek, amikor azt mondta az ember, hogy most kezdhetjük elölről, de ezt is kihívásként közelítettem meg. Talán egy picit nehezebb volt a felkészülésünk és talán még most sem értünk a végére. Lehet, hogy még két-három hétre szükségünk lett volna, de hát ez nem kívánságműsor.  Elkezdődik a bajnokság, már az első mérkőzésen a lehető legtöbbet kell kihoznunk magunkból. Némi kis türelmet szeretnék azért kérni mindenkitől. A játékosoktól is egymás iránt, nekünk edzőknek is türelmet kell gyakorolnunk a játékosok irányába és nem utolsó sorban a szurkolóinktól is.

– Mint mondtad, új csapatot kell építeni. Ezzel az új csapattal milyen céllal vágunk neki ennek az idénynek?

– Próbáltunk a távozók posztjára igazolni és még azt sem mondom, hogy ez rosszul sikerült. De azt látom még, hogy az én elképzelésem szerinti játékot még nem feltétlenül tudják teljesen százszázalékban megvalósítani. Nyilván egy edzőnek a feladata ezt megtanítani, illetve a pillanatnyi keretre szabni az elvárásokat. Folyamatosan rakjuk össze a csapatjátékot, reméljük ez nem fog az eredményesség rovására menni. Őszintén megmondom, nem tudom, hogy az ismét brutálisan erősnek látszó NB II.-ben – mely tavaly is az volt – ez mire lesz elég. Azt gondolom, hogy lesz öt-hat csapat, amelyik talán kimagaslik a többitől. Itt gondolok a Vasasra, a Diósgyőrre, a Győrre, a Nyíregyházára, talán a Szegedre és a Pécsre. Mögöttük az erőviszonyokat még nem látom, és ahogy tavaly is mondtam, bárki bárkit meg tud verni, illetve bárki bárkitől ki tud kapni. Mindig vannak ilyen meglepetéscsapatok, mint amilyenek tavaly mi voltunk, reméljük, ha már nem is meglepetésként, de tudjuk azt a szintet hozni.

– Az idő múlik, tavaly még egy volt játékosod Kotula László gyermeke szerepelt a keretben, most pedig újabb két volt játékosod Antal Gábor és Pelles András fiát edzheted. Hogyan éled ezt meg?

– Igen érdekes a helyzet, mert egyáltalán nem érzem magam idősödőnek sem, nemhogy még idősebbnek, ellenben rutinosabb edzőnek már igen. Elég korán kezdtem, hiszen 34 évesen már felnőtt csapat edzője voltam a Szolnoknak az NB I/B-ben és akkor voltak az említett úriemberek a játékosaim. Úgy érzem talán edzőként a legjobb korban vagyok, akinek van a tanulmányok mellett – Testnevelési Egyetem, UEFA végzettségek, scout tanfolyamok – tapasztalata is. Két nagyon tehetséges 2004-es születésű, saját nevelésű fiatalról van szó, akik a jövő érdekében állandóan a felnőtt csapattal készülnek. Az NB II-től picit még távolabb vannak, de azt látom, ha előrefelé gondolkodunk a Szolnoki MÁV érdekében, akkor a fiatal szabály miatt elő kell készíteni a jövőt is. Ügyes fiatalemberek, akik nagyon jó hozzáállással is bírnak, talán jobban, mint a szülők (itt elmosolyodik a vezetőedző), de ezt majd az élet eldönti.

– Végezetül mivel lennél elégedett 2021. december 31-én, amikor is szilveszter napján mérleget vonsz?

Ez nagyon érdekes, mert itt a vezetés, illetve technikai vezetőnk, Terenyei Zsolti mindig pontokban is gondolkodik. Ő mindig jelzi nekem, félévente hogy most ennyi kell, annyi kell, meg amennyit értünk el. Én meg mindig azt mondom – bármennyire frázisnak is tűnik – mindig a következő meccsben gondolkodom. Az a legfontosabb, hogy az a stabilitás, amit mi tavaly kialakítottunk az meglegyen. Én akkor leszek elégedett, ha a csapaton látom azt a fejlődést és azt a játékot, amit én elképzelek. Ha ez meglesz, akkor biztos vagyok benne, hogy az eredmény sem lesz olyan rossz.

TZS