Két gólt hoztak a csapatnak

A csütörtöki edzés előtt beszélgettem a legutóbb egy-egy gólt termelő játékosainkkal, Tisza Kálmánnal és Szekszárdi Tamással. Jóllehet csak egy pontot ért a két találat, de az is biztos, hogy sokkal előkelőbb helyen végzett a Szolnoki MÁV FC az idei ősszel, mint tavaly.

– Uraim! Milyen érzés várható a mai napon?

– Ma is ki fogunk rendesen fáradni, az biztos, de így jutunk egyről a kettőre.- kezdte az interjút Tisza Kálmán.

– Hogy értékelitek a magunk mögött hagyott őszi szezont?

– T.K.: Őszintén megmondom, hogy többet kaptam, mint amit vártam. A szezon kezdete előtt nem gondoltam, hogy ennyire jól össze tudunk majd állni. A játék sem rossz és az eredményességre sem lehet panaszunk. Persze mindig lehet jobban és eredményesebben játszani, de jó úton haladunk.

– Sz.T.: Nekem összesen egy felkészülési meccsem volt a csapattal a szezon kezdete előtt. Már akkor is éreztem, hogy jó helyre igazoltam, de úgy érzem, hogy azóta is tudtunk fejlődni. Igaz, hogy nem mindig tudjuk lezárni vagy a magunk javára fordítani a mérkőzést, de azért a 8. hely a tabellán nem nevezhető rossznak. Egy biztos, ahogy ma is megyünk és edzünk, úgy folytatjuk tovább a munkát.

– Van még két mérkőzés idei évben. Mivel lennétek elégedettek?

– T.K.: Három- négy ponttal már elégedettek lehetnénk szerintem. Nyilván ha több az sem baj, de egy a lényeg, hogy a veretlenségi sorozatunkat szeretnénk tovább nyújtani.

– Sz. T.: Úgy gondolom, hogy a hétvégén egy szervezett csapat ellen kell majd helytállni. Brusztolós meccsre számítok. Aki jobban akarja a sikert az a maga irányába fordíthatja a meccset. Egyértelmű, hogy ez a célunk.

– Közeledik a karácsony. Ki, hogyan készül rá?

– T. K.: Én várom már nagyon. Nem is igazán az ajándékozás miatt, hanem végre együtt lehet a család. Legalábbis remélem, hogy lehetővé teszi majd a mostani helyzet. Olyan jó, amikor kicsit ráérünk beszélgetni és nyugalomba lenni otthon. Jól fog esni a családdal eltölteni egy kis időt.

– Sz. T.: Én is hasonlóképpen készülök a karácsonyi szünetre. Egész jól állok az ajándékok beszerzésével. Várom már, hogy a családdal legyek otthon egy kis nyugiban.

– Kálmikám! Végezetül engedd meg, hogy megkérdezzem tőled, hogy milyen a tanítás? Hogy ízlik az oktatás?

– Nem tudom, hogy ennyire rosszul taníthattam vagy csak a véletlen műve, de ahogy elkezdtem tanítani egy hét múlva átállt az iskolánk az online oktatásra. 😁 Viccet félretéve nem könnyű így oktatni. Szinte alig ismertem meg a gyerekeket, amikor bejelentették az átállást a Széchenyi Gimnáziumban. Most online próbáljuk kihozni a legtöbbet a gyerekekkel a helyzetből, de nagyon várom, hogy újra, rendes körülmények között lehessen oktatni.

– Tomikám! Tőled pedig azt szeretném megkérdezni, hogyan sikerült beilleszkedni a szolnoki életbe? Azt tudom, hogy remek lakást sikerült kifogni…😂

– Az tuti. Nagyon jó fej a tulaj, csak kicsit magas a lakás ára.😀 Komolyra fordítva a szót, tényleg jól érzem magam itt. Jó helyen lakok, minden könnyen megközelíthető, a stadionba is tudunk bringával járni. Klassz városnak tartom Szolnokot, bár ez a mostani helyzet nem könnyű senkinek. Egy jó kávéra vagy étterembe azért már nagyon beülnék, de majd eljön ez is.

– Urak! Nem tartalak fel titeket. Menjetek készülődni az edzésre és hétvégén hajrá!  Tudjátok, bár nem lehetnek ott veletek a szurkolók, sokan gondolnák rátok és szurkolnak nektek!

– T.K.:  Köszönjük szépen! Igyekezni fogunk.

– Sz. T.: Köszönjük. És bár néhány hét még hátra van, azért szeretnék a csapat nevében is Boldog Karácsonyt kívánni minden szurkolónknak és családjaiknak!

Mester Ádám