Jó helyre ballagott (a) Katona!

Mivel már kezdetét is vette a másodosztályú pontvadászat, így természetesen ebben az idényben is következnek a játékosokat bemutató interjúk. Remélem írásaim által minden kedves olvasó és szurkoló kicsit közelebb kerül az adott játékoshoz. Az első interjúalanyom az idei szezonban, Katona György.

– Kedves Gyuri! Mi szél hozott Szolnokra?

– A tavalyi szezon végéhez közeledve megkerestek a szolnoki klubtól, hogy merre képzelem el a jövőmet, mert jó benyomást tettem a szakmai stábra és a klub vezetésére a szezon eltelte alatt és beleférnék az elképzelésekbe. Természetesen ennek örültem és gyorsan el is döntöttem, hogy én bizony váltani fogok.

– És? Hogy érzed magad? Jó döntést hoztál?

– Eddig maximálisan úgy érzem, hogy igen. A csapaton belül remek a hangulat, ez nem vitás. A bajnokságot viszonylag jól kezdtük, bár nagyon boldog lennék, ha a hétvégén meg tudnánk szerezni az első hazai győzelmünket!

– Hidd el, annak én is nagyon örülnék és velem együtt még több ezer ember is.

– Akkor nem kérdés, ezen leszünk! A város is tetszik, bár bevallom, kicsit nagyobb nyüzsgéshez szoktam Nyíregyházán. A Tisza és a Zagyva part viszont fenomenális. Ropival, a kis staffordommal nagyon éljük ezeket a helyeket.

– Kutya tartó vagy? Az szuper! Mi biztosan jóban leszünk, de vissza a focihoz. Milyen célokat tűztél ki magad elé az idei szezonra és mik az elvárásaid a csapattal szemben?

– Magammal szemben az lenne az elsődleges, hogy a komoly sérülések elkerüljenek, minél többet játszhassak és tudjam segíteni a csapatot a teljesítményemmel. Tavaly személy szerint nem futottam rossz szezont, ha eredményességben tudom azt hozni az örömteli lesz számomra. A csapattal szembeni elvárásom? Azt látni kell, hogy ebben az évben még kiegyensúlyozottabb lesz az NB II, mint az előzőben volt, úgyhogy a legfontosabb, hogy nem szabad hullámzó teljesítményt nyújtani. Néhány egymást követő gyengébb forduló és könnyen nehéz helyzetbe sodorhatjuk magunkat, ám véleményem szerint erre is figyelni fogunk, hogy ne történjen ilyesmi.

– Úgy legyen! Hogyan kerültél kapcsolatba a labdarúgással?

– Édesapám is rúgta a bőrt, bár alacsonyabb osztályokban, így Ő tőle kaptam meg a labdarúgás szeretetét.

– Kik azok, akik segítenek valamilyen módon neked, hogy minél kiegyensúlyozottabb teljesítményre legyél képes a mindennapokban? Gondolok itt például párkapcsolatra vagy éppen példaképekre?

– A párom természetesen fontos szerepet tölt be az életemben. A kutyámat, Ropit is nagyon szeretem és oda vagyok a Real Madridért is már ’98 óta. Ennek ellenére nem ebből a csapatból választottam ki a példaképemet, hanem a magyar labdarúgás elmúlt 20 évének egyik legmeghatározóbb alakját tekintem követendőnek, mégpedig Gera Zoltánt. Karrierje és alázata ehhez a „játékhoz” egyszerűen tanítani való.

–Nagyon örültem, hogy egy kicsi betekintést engedtél a magánéletedbe és megismerhették a Szolnokiak (is) Katona Gyurit! Sok sikert kívánok számodra még sok éven keresztül a foci pályákon és azon túl! Hajrá Szolnok! 

– Nagyon köszönöm a beszélgetést, igyekezni fogok! Hajrá MÁV!

Mester Ádám
sajtómunkatárs