Győzelemmel búcsúzott a csapat!

Vasárnap lejátszotta utolsó hazai mérkőzését ebben a naptári évben csapatunk. A Tállya ellen győzelemmel búcsúzott a gárda a szurkolóktól, nagyon fontos győzelemmel.

Bár minden eddigi – és remélhetőleg az ezt követő – győzelem nagy jelentőséggel bír, a most vasárnapi siker azt jelentette, hogy szépen lassan csak az ESMTK tartja fiainkkal a lépést, hiszen a további üldözőink (Füzesgyarmat, Sényő) már hatpontnyira vannak tőlünk.

A mérkőzés legelején ugyan hatalmas lendülettel kezdett a Tállya KSE, azonban két veszélyes beadásuk után nem sokat jegyezhettek fel a krónikások. Sokkal többet azonban csapatunknál, mivel a 7. percben Kun László egy végletekig kijátszott akciót fejezett be góllal. Hamar nálunk volt az előny, amit Szabó szabadrúgása majdnem növelt is, de kissé megpattanó lövése néhány cm-rel elkerülte a kaput. A következő percekben viszont túl jó házigazdáknak bizonyultunk, mivel két alkalommal is mi hoztuk helyzetbe a vendégeket, jóllehet az eredmény nem változott. A szünet előtt ugyan rendeződött a koncentráció, de az utolsó „szó” mégis a KSE-é volt egy hatalmas keresztléc formájában.

A második játékrészben úgy tűnt, tényleg visszavettük az irányítást, ezt egy gyorsan elvégzett szabadrúgást követő Simon fejes is igazolt, azonban nem módosult az eredményjelző. Cserékkel próbált mind a két csapat váratlant húzni, frissíteni a játékán. Kisvártatva meg is lett az eredménye, mivel a percekkel ez előtt beállt Laczkó Milán mesterien szolgálta ki Simon Attilát, aki kettőre duzzasztotta az előnyt. És ha egy üzlet beindul… A 87. percben ismét Laczkó Milán szolgálta ki Simon Attilát, aki köszönte szépen és ismételten gólt szerzett. A dolgok lényegi része itt el is dőlt, bár meg kell jegyezni, hogy egy hatalmas bomba meg szabadrúgásból a mi kapunkban is landolt.

Azzal az örömteli hírrel zárom a beszámolót, hogy az újabb győzelem és az érte járó három pont a zsebben. Még két mérkőzés vár a fiainkra, mind kettő idegenben, s az egyik már a tavaszi első forduló előre hozva.