Egy év után tért vissza a hálóőr

A hétvégi döntetlent követően igencsak fel lett adva a lecke számomra, hogy kivel is kellene interjút készítenem. Nem mintha ne lett volna a csapatunkban rengeteg gólszerző jelölt, de mivel egy szezonra való helyzetet kihagytunk, viszont ezzel együtt ismét érintetlen maradt a kapunk, így hálóőrünkre, Hrabina Alexra esett a választásom.

– Ismét Szolnokon, hogy érzed magad?

– Köszönöm szépen, jól.

– Tőled nem kérdezem meg, hogy hogyan tetszik a város, jó?

– Rendben van, de elmondhatom, hogy még mindig tetszik itt. Legutóbbi itt tartózkodásom alkalmával már nagyrészt megismertem Szolnokot, nekem bejön. A Tisza part az egyik kedvenc helyem. Még az albim is a partnál van.

– Milyen tervekkel tértél vissza hozzánk?

– Szeretnék nagyon sokat játszani. A csapatnál egy gyerekkori barátommal, Gazsi Tamással vetélkedünk a poszttért, de nyugodt szívvel állíthatom, hogy ez a verseny kettőnk között teljesen baráti és a csapat érdekeit szolgálja.

– Egyébként visszatérésed mivel indokolható? Hozzáteszem rögtön, örülök, hogy újra itt vagy csak az olvasóknak kicsit tisztítani szeretném a képet.

– Az előző szezonban sem Gyirmóton sem Békéscsabán nem igazán találtam meg a számításaimat és mivel Ulviczki Attila és a szakmai stáb is megkeresett Szolnokról, így nem sokat gondolkodtam az ajánlaton, visszatértem a megyeszékhelyre.

– Na és milyen az „öltöző”?

– Megmondom őszintén, hogy kellemesen csalódtam, nagyon jó a hangulat a csapaton belül. A múltkori gárdából ugyan csak két ember maradt hírmondóként, Kenderes Zoli és Papp Szilárd, de több játékossal játszottam már máshol is és mindenkivel összeismerkedtem hamar.

– Mire lehet elég a mostani csapat?

– Nem szeretnék nagyon jósolgatni, de egy biztos, ha úgy küzdünk, mint az első három fordulóban, akkor tisztességgel helyt állunk az idei pontvadászatban. A hétvégén sem volt gond az akarással, csak hát a végén elpuskáztuk a helyzeteket. Ezt nagyon sajnáljuk, de megyünk tovább és igyekszünk mindig „felszántani a pályát”.

– A labdarúgáson kívül mi az, amiben még örömödet leled?

– Nem mondom, hogy én vagyok a Nagy Hohohó horgász, de nagyon szeretem ezt a sportot is. A gokartozás is nagy kedvenc, de azt itt, egyelőre nem tudom űzni.

– Utolsó kérdésként, hogy állsz a tetoválásokkal? Hódolsz ennek a „szenvedélynek”?

– Hódolnék, de félek a tűtől. Így nem könnyű varratni.

– Kedves Alex! Sok sikert kívánok számodra a csapatunknál és remélem, szép sikereket élhetünk át közösen veled, itt Szolnokon! Hajrá Szolnok!

– Köszönöm az interjút és ígérem, azon fogok dolgozni, hogy minél több örömet szerezzek, szerezzünk a szurkolóinknak. Hajrá MÁV!

Mester Ádám
sajtómunkatárs