Beszélgetés a sportigazgatóval
A minap igencsak illusztris beszélgető partnerem volt. A legendás játékos és az azóta már szövetségi kapitányként is bemutatkozott Csábi József adott interjút nekem. De ha azt írom, hogy jó hangulatú beszélgetés történt, talán akkor sem bántom meg a Szolnoki MÁV Utánpótlás FC sportigazgatóját.
– Kedves Józsi! Ha nem sértelek meg, akkor nem teszek fel kérdéseket Neked, csak hagyom, hogy mesélj. Mesélj arról a rengeteg megélt, fantasztikus élményről, amit ettől a nagyszerű sporttól, a labdarúgástól kaptál!
– Rendben van, nagyon szívesen. Először is viszont én szeretném elmondani, hogy nagyon örültem a megkeresésednek, örömmel mesélek itt, Szolnokon is valakinek az élményeimről, emlékeimről. Pont a minap kisétáltam a Tisza túloldalára, a Vágóhíd utcába, ahol nagyszüleim éltek és én is felnőttem. Érdekes érzés volt ott állni, és belegondolni, hogy innen indultam 30 valahány évvel ezelőtt és most újra itt vagyok. Persze 1000 és 1 dolog történt azóta velem, de mindig is fontos volt nekem a családom és ez a város, akárhol is játszottam vagy dolgoztam. Azóta változott sok minden, szeretett szüleim már nincsenek velünk, de eszméletlen büszkeséggel tölt el például, hogy édesapámról pályát neveztek el, bár megvallom ez nem az én kezem munkája volt. Eszembe jutott az is, ahogy apósom, Papp „Kígyó” István kevert a pályán. Micsoda játékos volt. Ha már zenésszel beszélgetek mondom így, ifjú koromban a szolnoki csapatban jártam végig az orgonasípokon az utánpótlás csapatokat, még nem 17 évesen debütáltam a felnőtteknél. Lódi Laci bácsi volt akkor az edzőnk, aki szerencsére, azóta is köztünk van és mind a mai napig nagyon jól látja a futballt. Bár csak lenne még 10 Lódi Lacija a szolnoki futballnak!
– Hogyan kerültél a Honvédhoz?
– Nagyon fiatalon, 20 évesen elvittek katonának, akkor kerültem a Budapest Honvédhoz. 7 évet játszottam ott. Nyertem 3 bajnokságot és Magyar Kupát is Kispesten.
– Amennyire tudom, utána sem voltál az a kimondott vándormadár?
– Így van, ahogy mondod. A BVSC-ben játszottam, majd Izraelben légióskodtam.
– Milyen volt Izraelben?
– Mondhatom azt, hogy nagy élmény volt. Többedmagammal voltam kint, például Sallói Pistával, Pisont Pistával, Márton Gabival, Hámori Ferivel. Mivel nem nagy országról beszélünk ezért megtehettük, hogy gyakran összejártunk, találkozhatott a magyar különítmény. Szép idők voltak.
– Te még igazán nagy karakterektől tanultad a szakma minden trükkjét. Gondolom ez csak lendített a pályádon?
– Így igaz. Ha csak simán felsorolnám a nevüket, nem adná vissza pontosan mennyit tanultam, kaptam Tőlük ezért néhány anekdotát is hozzá fűznék, de a teljesség igénye nélkül Egervári Sándor, Bicskei Bertalan, Both József, Mezey György, Dimitri Davidovic vagy éppen Puskás Öcsi. Nagyon kedves emlék, hogy Puskás Ferenc keze alatt válogatott is lehettem és ismert engem. Sokan mondják, hogy ismerték Puskás Öcsit. Én meg elmondhatom, hogy nem csak én, de Ő is ismert engem. Olyan becenevet akasztott rám, hogy el sem merem mondani. Emlékszem, sokszor odaállt mellém, kissé állom vert és azt mondta,” Na, mi a helyzet …”
– Én sem merem leírni. Milyen érzés volt a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányának lenni?
– Fantasztikus, de úgy gondolom, hogy a kinevezésem annak a megbízható munkának is köszönhető, amit Egervári Sándorral és a teljes akkori stábbal végeztünk. Persze voltak fájó eredmények a mi munkásságunk alatt is, de a fő célunk, miszerint a 2016-os EB-re és annak selejtezőjére kellett előkészíteni a csapatot teljesítve lett. Talán mondhatom, hogy az alapot leraktuk. S lám, azóta az Andorra elleni 2-0-ás siker is felértékelődött. Azonban röviden válaszolva kérdésedre, életre szóló élmény volt.
– Végezetül mondanál néhány gondolatot a jelenlegi, szolnoki munkádról?
– Szívesen. A legfőbb célom, hogy jövőképet tudjak mutatni, tudjunk mutatni az edzőkkel a gyermekeknek. Egy jó, sportos életfelfogást és akár profi karrier lehetőségét is. Látható amint az utánpótlásunkból már a korosztályos válogatottig is el lehet jutni, kellő alázattal, kemény munkával. Igyekszünk ehhez minden feltételt biztosítani.
– Nagyon köszönöm, hogy beszélgettünk Csábi mester.
– Én is köszönöm, hogy megoszthattam veled és az olvasókkal néhány szép emlékemet.
A szokásos interjúkkal ellentétben szeretném én zárni a sorokat. Nagy örömömre szolgált, hogy megosztotta velem az egykori szövetségi kapitány életének néhány képkockáját. Igyekszem ezt az olvasók elé tárni olyan csomagolásban, amelyről érezni lehet elismerésem és tiszteletem karrierje felé. A megannyi érdekes story pedig egy könyvben talán kiadásra kerülhet hamarosan…
Mester Ádám
