Rokszin is elszántan készül a Loki és Újpest fogadására

Az elmúlt hétvégén folytatódott a másodosztályban is a pontvadászat. Csapatunk ismét gyarapította pontjai számát, ezúttal a Budaörs gárdájától csentek el értékes pontot fiaink. A csapat tagjaként Rokszin Ádám is kivette a részét a pontszerzésből. A mérkőzésen túl beszélgettünk a csapat előtt álló mérkőzésekről, válogatottról és egy csipet bulvár is jutott a végére.

– Szia Ádi! Hogy vagy? Milyen volt újra tétmeccset játszani?

– Köszönöm kérdésed, minden rendben. Bár nem volt hosszú a szünet, de azért jó volt megint meccset játszani. A pontszerzés pedig külön öröm volt.

– Az mindig jó, különösen ha egy dobogós csapattal szemben szerzitek az újabb egységet. Hogyan értékeled a találkozót?

– Az igazság az, hogy ha mérkőzés egészét nézzük igazságosnak mondható az x. Mind a két csapatnak akadtak helyzeteik, de nem tudták sem ők, sem mi a magunk részére fordítani a találkozót. Számomra különösen bosszantó, hogy a második félidőben nekem is volt egy nagy helyzetem. Jól léptem ki a védők közül és vihettem a kapusra a labdát, de a budaörsi kapus lábbal tudta hárítani a lövésemet. Szóval, akár több is lett volna benne, de tudjuk, hogy a sportban nincs ha és volna. Annak viszont örülünk, hogy egy dobogós csapat ellen a szezonban 4 pontot is tudtunk szerezni.

– Loki?  Újpest? Várod már az ellenük következő meccseket?

– Persze. Mivel Debrecenben játszottam több évet, igaz nem a felnőtt csapatban, de szinte a csapat nagy részét ismerem. Várom az ellenük következő találkozót. Nyílván ilyen kaliberű együttesek ellen mindig élvezetes játszani, szeretem a komoly kihívásokat. Az Újpest ellen sem megyünk ki feltartott kézzel. Tudom a kedvenc csapatod, így mindent megteszek majd, hogy a kedvedben járjak a mérkőzés végkimenetelével. J

– Ha az olvasók hallották volna mekkorát nevettem. Nagyon vicces vagy, köszönöm szépen. Egyébként extra motiváció vagy bizonyítási vágy van bennetek, amikor egy Debrecen vagy Újpest ellen léptek pályára?

– Nyílván többen figyelemmel követik ezeket a mérkőzéseket, most mondjuk nem a helyszínen, de a TV készülékek előtt biztosan. Az Újpest ellen például semmi veszíteni valónk nincsen. Szeretnénk megmutatni magunkat, hogy mire vagyunk képesek. Azonban ha kikapunk, akkor mindenki csak legyint, hogy ez volt a papírforma. De mi lenne akkor, ha nyernénk? Az Újpestnek azért elég meleg az NB1 is, ki tudja, hogy milyen állapotban várják majd a Magyar Kupa mérkőzést?

– Az EB-t várod már? Készülsz a magyar meccsekre? Tervezed személyesen is (ha lehet) megtekinteni valamelyik összecsapást?

– Őszinte leszek. Annyira kényelmes ember vagyok, hogy inkább itthon, a nagy tömegektől távol fogom követni majd a meccseket. Nagyon várom a mérkőzéseket, mert egy jó szerepléssel biztos megint nőne az ázsiója játékosainknak. Ahogy látjuk, Szoboszlai, Sallai, Szalai Attila már az új generáció része és komoly csapatokhoz tudtak igazolni és itt fejlődhetnek még jobb játékosokká. Szóval szurkolok majd nekik.

– Végül még annyit kérdeznék, hogy hogyan bírod a mostani helyzetet? Hiányoznak már a jól megszokott ebédek és kávék a törzshelyeken?

– Tulajdonképpen nincs okom panaszra, mivel néhány hónapja egy nagyon klasszul alakuló kapcsolatban élek. A párom remekül főz, szóval most otthon oldjuk meg az ebédek nagy részét, ám azért néha a Heaven-ből is hozunk egy-egy menüt.

– Ádikám! Tudod, mit mondanak, hogy evés közben jön meg az étvágy. Remélem, éhesek lesztek majd a következő mérkőzéseken is a sikerre!

– Köszönjük. Igyekezni fogunk.

Mester Ádám