“Technikás” interjú
Érdekes és izgalmas beszélgetésre készültem a héten. Csapatunk technikai vezetőjével ezidáig még nem készítettem interjút, de most eljött a nagy nap. A Szolnoki MÁV FC alkalmazásában álló Terenyei Zsolt válaszolt a kérdéseimre, majdnem mindig komolyan.
– Kedves Zsolti! Első kérdésem, hogy hogyan is kerültél kapcsolatba ezzel a fantasztikus sporttal?
– A gyermekkoromtól datálódik a labdarúgással való ismeretségünk. Sosem kergettem a labdát, sőt foci közben mindig remekül értem hozzá… kézzel.
– Ohh, te jó ég! Na, az ilyen válaszok miatt tartottam ettől a beszélgetéstől. Hogyan lesz ebből normális interjú?
– Nyugi, majd segítek. Komolyra fordítva a szót, a ’86-os VB-ről már vannak emlékeim. A többi gyerkőc Mickey egeres matricákat gyűjtött, én meg a Lutra albumomba a focicsapatok (1987-1988 NB I-es „brigádok”) játékosainak képeit. Bár tudom, a mostani alakommal nem igazán hiteles a következő állítás, de ha jó jegyeket vittem haza, vagy kedveskedni akartak a szüleim, nem csokit kaptam, hanem futball-matricákat, illetve gombfocit.
– Ez mekkora sztori. A családban volt valaki, aki egyébként aktívan is űzte ezt a sportot?
– Igen, édesapám. Nagyon komoly szintig vitte – postás-válogatottságig. Gyermekkoromban együtt jártunk a Tiszaligetbe, a Véső útra mérkőzésekre. Az 1988-as MNK döntőt, melyet Szolnokon rendeztek élőben láttam, 10 évesen. Csodálatos emlékek ezek.
– És a MÁV-hoz hogyan szegődtél el?
– Vonatkerék-pumpálóként kezdtem…
– Te tényleg bolond vagy!
– 1996-ban visszajutott a csapat a másodosztályba. Onnantól kezdődően minden mérkőzésükről adatokat gyűjtöttem és statisztikákat vezettem. Informatikus lévén szépen, rendezett formában tároltam őket és egy klub-honlap ötletén gondolkodtam. Megkerestem az akkori vezetőt, Ferencz Gábort és utána következhetett a megvalósítás. Megjegyzem, hogy 2002 februárjában, amikor elindult az oldal, még az NB I-ben is csak 4-5 gárdánál volt weblap, az NB II-ben meg csak a Kecskemétnél és nálunk. 2002 augusztusa óta dolgozom a klubnál. A munkám egyébként az évek előre haladtával még szerteágazóbb lett, nem csak a felnőttcsapattal, de az utánpótlás ügyeivel is foglalkozom.
– Ennyi idő elteltével, gondolom sok szép élményt éltél meg a csapatnál, fel tudnád sorolni a legszebbeket?
– Szerencsére tényleg akad jó pár szép emlék és siker ennyi idő távlatában. Időrendi sorrendben: 2005/2006-os szezonban megszerzett ezüstérmünk, 2006. év augusztusában lejátszott hazai bajnokink a Ferencváros ellen 10.000 néző előtt, mind kedves emlék. Természetesen ide sorolom még a 2010-es bajnoki címünket és az utána következő NB I-es tagságunkat, bár jóllehet csak átszálló jegyet váltottunk a legmagasabb osztályba. A Stadionunk gyönyörű lett, még a mostani edzőpárossal nem csak munka kapcsolat van közöttünk, hanem barátság alakult ki. Az már csak ráadás, hogy a klub vezetőjével is rendkívül korrekt viszonyban dolgozunk.
– Jó ezeket hallani. Gyermekeid látogatják már a mérkőzéseket?
– Nem igazán, még kicsik hozzá, de az edzéseken már megjelennek!
– Köszönöm a beszélgetést kedves mentorom!
– Nagyon szívesen álltam rendelkezésedre!
– Hajrá Szolnok!
– Hajrá MÁV!
Mester Ádám
