Növekvő játékperc, emelkedő gólszám

A téli átigazolási időszakban volt a legkisebb játékosmozgás az elmúlt évekhez képest a játékoskeretünkben. Mindössze két játékos érkezett, Irmes Dávid és Lakatos István. Mindketten azóta is csapatunkat erősítik, utóbbi labdarúgó pedig egyre jobb formába lendülve igazolja azt, hogy tud futballozni. A Budafok elleni mérkőzésen ő szerezte az egyetlen gólt, mely végül is három pontot hozott a konyhánkra.

Először is gratulálok a fontos gólodhoz. Milyen érzés volt, hogy neked sikerült eldönteni a mérkőzést?

Örültem, hogy  így alakult, és hogy nyerni is tudtunk ezzel a góllal. Azt hiszem ez volt a pályafutásom során az első olyan találat, amivel eldöntöttem egy mérkőzést. Természetesen ez a csapat érdeme is, mert mellettem, mögöttem nagyon sok melót tettek bele a társak.

Hol kezdted a pályafutásodat?

Először csak hobbiként indult, nagyon-nagyon kis csapatban. Aztán elkerültem a Ferencvároshoz, ahol hét évet töltöttem el. Sikerült felkerülnöm az első csapathoz és 16 évesen debütáltam a felnőttek között.

Ha jól tudom 2015 őszén, a Puskás Akadémia ellen sikerült bemutatkoznod. A bajnokság végén a Fradi megnyerte az NB I-et.

Igen, így volt, bár nem vallom magam a bajnokcsapat tagjának. Ráadásul érmet sem kaptam, hiszen egy sérülés miatt visszakerültem a tartalékcsapathoz.

Milyen jellegű sérülés hátráltatott téged?

A közelítőmmel volt baj, aztán mivel fiatal voltam egyből vissza akartak „dobni”, hogy játszál itt, játszál ott. Aztán sajnos ismét begyulladt, beszakadt ezért hosszú folyamat volt mire rendbe jött.

Ennek ellenére, élmény volt ilyen fiatalon a Fradihoz tartozni?

Akkoriban volt szerencsém olyan játékosokkal együtt edzeni, pályára lépni, mint Gera Zoltán vagy éppen Böde Dániel. A már említett bajnoki debütálásom előtt, tavasszal a Liga Kupa negyeddöntőjében, amit Honvéd ellen játszottunk pályára léptem. Erre úgy emlékszem vissza, hogy hétfőn szóltak, hogy másnap mennem kell a mérkőzésre. Mint egy kis gyerek, úgy néztem csodálkozva többieket. Nagy élmény volt pályára lépni, kicsit meg voltam lepődve, mert sokkal gyorsabb volt a játék, de szerencsére sikerült egy gólpasszal bemutatkoznom.

A Fradiból Soroksárra vezetett az utad, ami nem igazán meglepetés, hiszen a zöld-fehéreknek a tartalékcsapata a Sori.

A Fradi második csapatából Lipcsei Péter, Peti bá’ ment Soroksárra vezetőedzőnek és ő mindenképpen magával szeretett volna vinni. Az első év egész jól sikerült, bár bele kellett szokni a felnőtt futballba, illetve a másodosztályba, ahol jobban a fizikai adottságok dominálnak. A második évben már nem ment úgy a játék, nem éreztem annyira a bizalmat. Visszagondolva én is hibás vagyok, hiszen úgymond kicsit „beleültem”.

Két év után távoztál, következett Ajka.

Úgy éreztem, hogy nagyon sokat voltam már ebben a Fradi közegben, nem azért mintha baj lett volna, mert nagyon szerettem, szeretem, csak úgy gondoltam jobb lenne kicsit tovább menni. Azt éreztem, hogy több van bennem, s bíztam benne, hogy a következő klubnál kijön a lépés.

Bár a 2019-2020-as pontvadászat a COVID miatt félbeszakadt, azért az feltűnő, hogy mindössze háromszor léptél pályára.

Jól indult a felkészülés, ismét éreztem a bizalmat. Az egyik edzőmeccsen szabálytalankodtak ellennem, sajnos rosszul estem és kiugrott a vállam. Nehéz volt onnan visszakerülni, sokat bajlódtam vele, majd beszakadt a combom. Mire teljesen felépültem, akkora lefújták a bajnokságot. Az új idényben ősszel hatszor cserként léptem pályára, ennek ellenére a téli szünet után úgy mentem vissza Ajkára, hogy na most jó félévem lehet, aztán az első nap sorolták a neveket, hogy kire nem számítanak – és hogy őszinte legyek meglepődtem – de az enyém is köztük volt. Persze mondták, hogy azt szeretnék, hogy minél több játéklehetőséghez jussak, és ez az én érdekem is. Ráadásul végül az 5. helyen zártak, kialakult, jó csapat volt, így nehéz lett volna oda bekerülni.

Ekkor jött a szolnoki megkeresés, mondhatni busszal mentünk érted. Mit szóltál ehhez?

Ez tényleg egy vicces sztori. Nekünk a csapattól külön kellett már edzeni és akkor játszott a Szolnok Ajkán felkészülési mérkőzést. Vége volt a tréningnek, meg szerettük volna nézni a meccset, ezért nem mentünk el ebédelni, hanem a pályára rendeltünk ebédet, s pont összefutottam Csábi Józseffel. Váltottunk pár szót a Mesterrel, és már másnap a táborban csatlakoztam a Szolnokhoz. Hirtelen jött a lehetőség, viszonylag úgy nem ismertem senkit a csapatból, de pozitív érzések fogtak el.

Nem mellékesen közelebb is kerültél ezáltal az otthonodhoz, hiszen Szolnok-Budapest távolság rövidebb, mint az Ajka-Budapest.

Valóban messzire kerültem otthonról, először fura volt, de sok mindent megtanultam. Önállósodtam, úgy érzem jót tett nekem a környezetváltozás. Fontos számomra a család, van két öcsém. Érdekes módon velük akkor lett jobb a kapcsolatom, mikor távolabb kerültünk egymástól. Ha van szabadnap hazamegyek, de én is élem a külön életemet.

A tavasz Szolnokon sem sikerült igazán túl jól, bár tizenkétszer pályára léptél, hétszer kezdőként, de egy találkozót sem játszottál végig. Az ősszel a játékperceid jelentősen emelkedtek és már három gólnál tartasz.

Az a félév kellett ahhoz, hogy most itt tartsak. Tényleg nagyon rossz állapotban voltam. Sajnos itt is küzdöttem sérüléssel. Az előtte lévő időszakban keveset játszottam és a hajlítóm elég makacs volt és egy sprintbe, aminek a végén gólt szereztem Szegeden, beleszakadtam. Most azonban jó állapotban érzem magam, ami köszönhető az itt elvégzett kemény munkának.

Az idei pontvadászatot is a padon kezdted, aztán hirtelen, furcsa körülmények között a kezdőcsapatban kaptál helyet a volt csapatod ellen, a Soroksár ellen.

Az első két találkozón nem érezték úgy, hogy én kezdjek. Aztán – bár szerencsének nem mondanám, hiszen Roki (Rokszin Ádám) a bemelegítésnél megsérült – odakerültem a kezdőbe. Ez úgymond jól sült el, hiszen két gólt is tudtam lőni a Sorinak.

Hogyan értékeled a csapat idei teljesítményét, illetve mit vársz a közeljövőtől?

Apró hibákat vétünk csapatszinten, ha ezeket nem követtük volna el, akkor szerintem még jobb pozícióban is lehetnénk. Bízom benne, hogy a jövőben ezeket ki tudjuk küszöbölni, ezen dolgozunk miden nap. Minden meccsre úgy megyünk ki, hogy meg akarjuk nyerni. Remélem minél több pontot tudunk gyűjteni az elkövetkező hetekben. Egyéni céljaim pedig egyértelműek, szeretnék minél több gólt rúgni és remélem már a Győr ellen is sikerül betalálnom.

TZS