Múltidéző – 5. rész

Idén ünnepli egyesületünk 110 éves évfordulóját. Kihasználva a kényszer szülte mérkőzések nélküli időszakot, úgy gondoltuk visszapörgetjük az idő kerekét, s egy-egy fontosabb mérkőzést elevenítünk fel. Ez alkalommal egy pontosan tíz évvel ezelőtti mérkőzésre tekintünk vissza, hiszen akkor jutott fel csapatunk ismét – hatvankét év után – az élvonalba.

2009 nyarán az akkori tulajdonos Ferencz Gábor nagy fába vágta a fejszéjét. Tóth Dénes klubigazgató és Sokvári Béla ügyvezetővel közreműködésével ugyanis úgy határozott, hogy a klub centenáriumi ünnepségére ismét NB I-es labdarúgó csapat legyen a Szolnoki MÁV. Bár Ferencz Gábor 1996-os szerepvállalásától kezdve két alkalommal is közel jártunk a feljutáshoz, azonban 2006 nyarán és 2008 nyarán is a második helyen végeztünk. A 2008-2009-es bajnokságot a hatodik helyen zártuk, így a keret erősítését kellet először is végrehajtani. Tíz játékos távozott, s ugyanennyien is érkeztek. Két sajátnevelésű kölcsönből visszatért fiatalunk – Bezzeg Tamás és Lengyel Béla – kivételével rutinos játékosok érkeztek a Tiszaligetbe. Mondhatni hazatért az 1996-os Atlantai olimpián résztvevő csapat tagja a védő Pető Zoltán, rajta kívül még egy korábbi válogatott labdarúgó, a 2003-2004-es NB I-es gólkirály, Tóth Mihály is szolnoki mezt öltött.  Vágó Attila vezetőedzőnek kettős feladat jutott, csapatépítés mellett bajnoki címet szerezni.

Az már a rajtnál látszott, hogy nem lesz könnyű menet, még úgysem hogy 16 csapat helyett 15 indult az NB II. Keleti csoportban. A két tartalékcsapat – DVSC-DEAC és az MTK Budapest II. – nem juthatott fel az élvonalban, így riválisaink száma két-három együttesre csökkent. Ezek közül is a 2008-2009. évi Soproni Liga NB I.-ből kieső REAC-cal illett számolni, valamint a Dunakanyar-Váccal. Jól kezdődött számunkra a pontvadászat, hiszen az első öt fordulóban nem találtunk legyőzőre, azonban a hatodik fordulóban Makón – az eredmény ellenére is, 3-2 – sima vereséget szenvedtünk. Két győzelem következett, így a kilencedik forduló után – amikor is szabadnaposak voltunk – a tabella második helyén álltunk. Mezőkövesden vereséggel nyitottuk a hátralévő hat mérkőzéses sorozatot, majd a Vecsés elleni győzelmet a DVSC-DEAC elleni vereség követte. A Cegléd és a Baktalórántháza ellen hoztuk a kötelező hat pontot, így a november 14-i REAC elleni rangadóra azonos pontszámmal érkezett a két csapat.  A Tiszaligetben megvívott mérkőzés hat gólt és pontosztozkodást hozott, így a következőképen nézett ki a tabella az őszi szezon végén: 1. DVSC-DEAC 30 pont; 2. REAC 27 p; 3. Szolnok 27 p; 4. Dunakanyar-Vác 25 p.

Télen tovább erősödött a keretünk, mind a hét érkező labdarúgó szerepelt már az első osztályban. Mivel a házi gólkirály Tóth Mihály távozott, így az érkező Alex, Pisanjuk, Farkas Krisztián triónak kellett pótolni az „eligazolt nyolc gólt”. Mint a végén kiderült beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, összesen húsz gólt szereztek. A márciusi nyitányon még egyikük sem talált a Bőcs kapujába, de Csehi góljával győztesen vívtuk meg a mérkőzést. A tavasz első nyolc találkozóját öt győzelem – közte a Vác elleni rangadó – mellett három döntetlennel abszolváltuk. A 24. fordulóban, amikor ismét szabadnaposok voltunk hiába győzött mindkét riválisunk nem sikerült bennünket megelőzniük. Így állt a pontvadászat hat fordulóval a vége előtt. 1. Szolnok 22 mérkőzés – 45 pont; 2. Dunakanyar-Vác 23 m – 45 p ; 3. DVSC-DEAC 22 m – 43 p; 4. REAC 22 m – 40 p.

A Mezőkövesd ezúttal is megtréfált bennünket, hiszen akárcsak az ősszel, ezúttal is vereséget szenvedtünk. A 4-3-ra elveszített találkozót követően egyetlen dolognak örülhettünk, mégpedig annak, hogy a Vác és a REAC is döntetlent játszott soros ellenfelével. A 26. fordulóban mi Vecsésen, a REAC Baktalórántházán szerzett három pontot, s mivel ekkor a Vác szabadnapos volt, így négy fordulóval a vége előtt tisztult a kép, hiszen mindenki egyforma mérkőzésszámmal várta a bajnokság hajráját. Ekkor így álltak a csapatok: 1. Szolnok 48 pont; 2. DVSC-DEAC 46 p; 3. Vác 46 p; 4. REAC 44 p.

A bajnoki cím felé döntő fontosságú volt a 27. forduló. Ekkor hazai pályán legyőztük DVSC-DEAC csapatát, még a másik két üldözőnk egyaránt vereséget szenvedett. A Vác hazai pályán a Mezőkövedtől, a REAC Kazincbarcikán kapott ki. A következő játéknapon mind a négy csapat győzelemmel zárt, így maradt az öt pont előnyünk a Váccal szemben.

A 29. forduló mérkőzései közül hármat szombaton rendeztek meg. A két közvetlen riválisunk – a REAC már nem szólhatott bele a bajnoki címért vívott csatába – egymással játszott. Mivel a mi mérkőzésünkre vasárnap került sor, így szinte egy emberként figyeltük a Vácról érkező híreket. A Kondás Elemér által irányított DVSC-DEAC 3-1-re nyert, és ezzel eldőlt, hogy a hátralévő találkozók eredményétől függetlenül mi fogunk feljutni.

A bajnoki címet azonban mindenképpen meg akartuk szerezni, s ha már így alakult, akkor hazai pályán kívántuk ezt a célt elérni. 2010. június 6-án a Baktalórántháza elleni mérkőzés 17.30 órai kezdésére mintegy 6000 ember gyűlt össze a Tiszaligeti Stadionban. A mérkőzés első góljára nem kellett sokat várni, hiszen a 8. percben egy jobb oldali szöglet után Nagy Zoltán kezéből kipattant a labda, a szabad labdára Alex csapott le, s lőtte azt az üres kapuba. A 13. percben kétgólos lett az előnyünk, miután Pisanjuk beadására Lengyel érkezett megelőzve védőjét s öt méterről lőtt a hálóba. Ezt követően is mi birtokoltuk a labdát, abszolút mezőnyfölényben játszottunk, ám újabb gólra a 37. percig kellett várni. Bal oldali szögletvariáció után Pető gurított a labdát középre, Mile sarokkal továbbította azt a kapu felé, a menti igyekvő vendégvédő Nagy Dávid lábáról a saját kapujukba pattant a játékszer.

A szünet után csak az volt a kérdés, mikor tudjuk tovább növelni előnyünket. Megvoltak a lehetőségeink ám a 73. percig azok vagy kimaradtak, vagy Nagy Zoltán védett bravúrral. Ekkor Antal szöglete után Mile fejelt 5 méterről a léc alá. A 80. percben Antal mesteri indítása után Kotula maga elé engedte a labdát, majd 15 méterről ballal óriási gólt ragasztott a felső sarokba. A 85. percben aztán a csapatkapitány is gólt szerzett. Kotula indította Pisanjukot, aki remekül adott középre, ahol érkezett Antal s három lépésről lőtt a kapuba.

A mérkőzés lefújása után örömünnep kezdődött, hiszen 62 év után újból első osztályú lett a Szolnoki MÁV. Az aranyérmeket Dunai Antal az MLSZ alelnöke adta át, majd a győztesnek járó serleget elsőként Antal Gábor emelhette magasba.

A teljes mérkőzés itt tekinthető meg:

https://www.youtube.com/watch?time_continue=3081&v=6Lte7KKpxyI&feature=emb_logo