Komoly célok mind a pályán, mind a tanulásban
Egy újabb ifjú játékosunkkal beszélgettem hétfőn este. Kánya Norbert, a Szolnoki MÁV FC fiatal titánja rendkívüli elhatározottsággal tekint jövője felé, amely érettségit, főiskolát és rengeteg fantasztikus futball élményt tartogat. Ismerjük hát meg egy kicsit jobban játékosunkat.
– Norbikám, mesélj, hogyan érzed magad a csapatnál?
– Köszönöm szépen, nagyon jól. Amióta megkaptam a felnőtt, profi szerződést még büszkébben öltöm magamra a szolnoki mezt. Az, hogy ennyi idősen tulajdonosa vagyok, egy ilyen szerződésnek csak még elszántabbá tesz, és kettőzött erővel végzem a dolgom.
– Jó ezt hallani. A suliban is ilyen agilis vagy? Érettségi?
– Szerintem hozzátartozik az élethez, hogy az ember mindig művelje magát és szélesítse a látómezejét. Az érettségire tulajdonképpen szorgalmasan készülök és már kicsit elébe is mentem, hiszen angol nyelvből már megcsináltam az előrehozottat.
– Netán folytassuk angolul a beszélgetést?
– Szerintem nem jelentene nagy problémát.
– Azért inkább maradjunk a drága anyanyelvünknél, még a végén felsülnék. És középiskola után, hova tovább?
– Nagyon szeretném, ha a Pallasz Athéné Egyetem szolnoki Gazdálkodási Karára felvennének, így a suliból néhány perc alatt már a Stadionnál is lehetnék és jöhet a foci, mert hát a nagy szenvedély az a labdarúgás. Csak remélni tudom, hogy a Szolnoknál nagy dolgokat érhetünk el a csapattal.
– Kívánom, hogy sikerüljön! Egyébként legutóbb a Szentlőrinc elleni Magyar Kupa siker alkalmával láthatott a nagyérdemű játszani. Mennyi játéklehetőséget kapsz a csapatnál?
– Az őszi szezon elején többször kaptam bizonyítási lehetőséget, de október környékén lebetegedtem és majdnem két hónapig ez igen csak visszavetett. A tavasszal már pályára léptem ismét tétmeccsen és természetesen azért küzdök és hajtok, hogy ezt minél többször átéljem.
– Szokásos kérdésem következik. Az iskolatársaid látogatják a meccseket? Tudják, hogy már profi szerződéssel rendelkezel a Szolnoki MÁV FC-nél?
– Tudják, most már egyre többen és ki-kilátogatnak a mérkőzésekre. Ez is pluszmotivációt jelent számomra.
– Múltkor olvastam, hogy valaki a kezdő csapatba is követelt egy mérkőzés előtt.
– Igen, én is látom ezeket és nagy örömmel tölt el, de a mesterek majd eldöntik, hogy mikor kapok játéklehetőséget. Egy biztos, amikor megkapom, akkor kell élnem mindig a lehetőséggel, addig meg dolgozni minden edzésen, ahogy csak bírok.
– Miért pont a foci?
– Anyukám 3 éves koromban megfogta a kezem és elvitt egy ovifocira. Onnantól nem volt visszaút. 11 éves koromban pedig idekerültünk sokan a Szolnokhoz. Azóta lépkedek egyre feljebb a korosztályoknál. Azt azért szeretném megjegyezni, hogy a szüleimnek óriási hálával tartozok, amiért időt és energiát nem kímélve támogattak idáig is.
– Járnak a mérkőzéseidre?
– Igen, a hazaiakra, amikor csak tehetik, eljönnek, ha a korosztályos csapatban, ha a felnőttben játszom. Ez is mindig plusz töltetet ad.
– Akkor nincs is más hátra, mint hogy sok szerencsét kívánjak neked a terveidhez. Azért szerencsét mondtam, mert az elhatározással, hozzáállásoddal és terveiddel abszolút rendben van minden. Hajrá Szolnok!
– Nagyon köszönöm a beszélgetést! Igyekezni fogok! Hajrá MÁV!
Mester Ádám
sajtómunkatárs
