Kicsiktől a nagyokig
A héten csapatunk kapusedzőjével beszélgettem, aki nem is olyan régen, még maga is a levegő ura volt a futballkapuk közelében. Ismerjük hát meg Ulvicki Attilát és tudjuk meg tőle, hogy melyek voltak kapusként eddigi legemlékezetesebb pillanatai. Elmeséli nekünk a bajnokságról és a csapatról is a gondolatait és megtudhatjuk tőle, melyik korosztályt élvezi a legjobban oktatni. Egyszóval, ismerjük meg csapatunk egyik fontos láncszemét!
– Kedves Attila! Régóta várom már, hogy veled is beszélgethessek, így nyugodtan, de árulj el valamit az elején. Hogy lesz valakiből kapus? Nem mindenki gólt szeretne rúgni?
– Egy biztos, én nem. Engem már nagyon korán magával ragadt az a kép, hogy vetődik egy játékos, szinte fekve száll a levegőben. Esős időben nyakig saras lesz a védésektől és talán túl irodalmi a megfogalmazás, de a gólvonal előtt legtöbbször már csak a kapusok menthetik meg a csapatukat a találattól, szinte én vagyok az utolsó bástya.
– Ilyen bástyaként meg tudnád nevezni, hogy mit érzel a legnagyobb sikerednek?
– Szerencsére azért van miből válogatni, sok szép élményt kaptam a sporttól, voltak nagy győzelmek, bajnoki címek, de ha egyetlen dolgot kellene kiemelnem, akkor az a tagságom lenne a strandfoci válogatottban. Az életre szóló élmény volt, rengeteg országot bejárhattam ennek köszönhetően, ez egy nagyon sikeres időszak volt.
– Strandfoci? Mi a szösz? Ez teljesen új információ nekem. Válogatottság? Gratulálok hozzá. Na de mi a helyzet itt Szolnokon? Idáig nagyon tisztességes tavaszt fut a csapat.
– Ez így van. Most jól jöttek az eredmények, bár ez az elmaradt meccs elúszott, de addig azért már nyolc meccses veretlenségi sorozatot épített fel a gárda. Remélem, most megint indul egy legalább ilyen hosszú pozitív sorozat!
– Mivel lehetett ezt a szériát felépíteni?
– Természetesen abból fakad, hogy mindenki nagyon keményen készül és végzi a munkáját és azért azt se felejtsük el, hogy szépen lassan összeérik a csapat. És talán még valami. A klubvezetőnk, Földi Sándor fogalmazta meg, hogy most „elég jól fent maradtunk a hullámokon, ezt kell továbbra is megpróbálni!” Az elmúlt mérkőzések utáni eufóriát akarja mindenki újra és újra átélni. A SZEOL elleni győzelem után például több utánpótlásban pallérozódó játékosunk is már várta az öltözői ünneplést. Mi, ha ez nem hat rájuk is serkentően, hogy elszántabbá tegye őket, hogy egy napon ők is aktív részesei legyenek az ilyen sikereknek?
– Oh, itt már elő is jött egy kicsit az utánpótlás edzői mentalitás. Nagy különbségek vannak gondolom, amikor mondjuk a felnőtt csapatnál vagy a kisebbeknél okítasz?
– Természetesen. A felnőtt csapatnál már szinte teljesen kész játékosokkal dolgozik az ember, persze itt is rengeteget lehet még tanulni és fejlődni. A kicsiknél meg az a pláne, hogy én, illetve az edzők tudják a technikai dolgokat megtanítani. Ez benne a szép.
– Mennyire kicsikkel?
– Hetente háromszor az U13-as kiemelt korosztállyal, délután a kisebbekkel, hetente egyszer az U8-asokkal és az ovisokkal is foglalkozom a felnőtt csapaton túl.
– Ez szép. Kedvesed jól viseli, hogy ennyi feladatod van?
– Tulajdonképpen igen és úgy érzem, hogy nagyon büszke is a munkámra. Remek érzés úgy dolgozni, hogy tudom, akinek fontos vagyok és Ő is nekem, mindig érdeklődéssel és figyelemmel kíséri a pályámat. Ebből sokat tudok táplálkozni.
– Legyen ez a végszó. Sok sikert kívánok a tavaszi pontgyűjtögetéshez és az ifjú padavanok neveléséhez!
– Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést és azon leszünk, hogy nagyon szép tavaszt varázsoljunk a Tiszaligeti Stadionba!
Mester Ádám
sajtómunkatárs
