Kétszer vezettük, egyszer egyenlítettünk a végén vesztettünk

Mondhatni nem szolnoki győzelmekkel van tele az almanach, ha a Nyíregyházán lépünk pályára. Legutóbb 2011. november 11-én sikerült a három bajnoki pontot elhozni a piros-kékek otthonából, még előtte 1988. november 13-án. Idén nem novemberben játszottunk…

A kezdéstől érezni lehetett a hazaiak tisztelik a bajnokságban elért eredményeinket, s nem rontottak nekünk, azonban még így is előttük adódott az első lehetőség az 5. percben. A 10. percben már a második hazai szögletet kellett hatástalanítani a védelmünknek, ami azért is jelenthetett problémát, mert a nyírségi játékosok magassági, fizikai fölényben voltak. A 16. percben aztán Kenderes ugratta ki a védők közül kilépő Pintért, aki átvétel után még tolt egyet a labdán, s kapura lőtt. Megyeri ugyan védett, ám a kipattanóra Rokszin érkezett, s megszerezte a vezetést számunkra. A gól feltüzelte a hazaiakat, és a 24. percben Rudolf egyenlíteni tudott. (Papp Szilárd elcsúszott a tizenhatoson belül, így a nyíregyházi támadó Gazsi mellett tudott a hosszú sarokba gurítani). Két perc múlva ismét nálunk volt az előny, Tóth László szögletét Hajba fejelte a kapuba. Sokáig nem örülhettünk, az újbóli előnynek, hiszen Rudolf 25 méteres szabadrúgását Gazsi se nem fogta, sem öklözte, s a kipattanóra Rubus eszmélt a leghamarabb, s két lépésről a hálóba kotorta a labdát. Mivel a szünetig már több gól nem esett, így döntetlennel mehettek a csapatok az öltözőbe.

A térfélcserét követően a hazaiak percei következtek. A 49. percben a második szögletet végezhették el, s a középen megcsúsztatott labdát a hosszú saroknál üresen maradt Kártik fejelte közelről a kapunkba. Próbálkoztunk, akartunk, de sok hibával játszottunk ezt követően. A 64. percben kettős cserével jeleztük – Olasz és Pantovic személyében két csatár lépett pályára – minden erőnket mozgósítjuk a döntetlenért. Egy perccel később Magyar sérülése miatt – Takács válla találta fejen a fiatal védőnket – a harmadik cserét is ki kellett használunk. Igyekezetünket, elszántságunkat a 80. percben siker koronázta. Pantovic adott „forintos” labdát Tóth Lászlónak, aki egyedül vezette így a labdát a kapura, s 14 méterről higgadtan gurította el a játékszert a kilépő Megyeri mellett a hazaiak hálójába. Az egyenlítésünk után a hazaiak kapcsoltak magasabb fokozatba. Már a hosszabbításban jártunk, amikor is szabadrúgáshoz jutott a Nyíregyháza a felezővonalnál. Előbb Máté akarta elvégezni, ám Olasz nem engedte aki ezért sárga lapot kapott. Amíg a spori könyvelt, Máté előrement, és így Megyeri ívelte fel a labdát, amit Gazsi bokszolt ki. Sajnos középre került a labda, s a kipattanón egyedül helyezkedő Kártik 16 méterről leadott lövése a felső sarokba kötött ki. Ezzel a góllal veszítettük el a találkozót, hiszen a középkezdés után rögtön jött a találkozót végét jelző hármas sípszó.

Fájó, bosszantó vereséget szenvedtünk, hiszen idegenben lőtt három góllal azért már szoktak pontot, pontokat szerezni a csapatok. Sajnos nekünk ez nem sikerült, s Cigánd után – ott a 93. percben döntetlenre mentett a hazai csapat – ismét az utolsó percben kaptunk gólt. Az eredmények számunkra kedvező alakulása miatt továbbra is a nyolcadik helyet foglaljuk el a tabellán, s várhatjuk a szerdai Dorog elleni hazai találkozót.