Biztos kézzel előre!
Bár lassan már egy éve a csapatunk tagja a biztos kezű hálóőr Gazsi Tamás, most először volt alkalmunk egy kicsit beszélgetni nyugodtan, négyszemközt. Sok érdekességet tudtam meg a Szolnoki MÁV FC játékosáról és ezt most meg is osztom szurkolóinkkal és olvasóinkkal.
– Először is Tomikám, engedd meg, hogy elmondjam, már nagyon vártam, hogy mikor tudok veled interjút készíteni és láss csodát, eljött ez a nap is!
– El bizony.
– Hogyan érezted magad a hétvégén a kapuban?
– Köszönöm jól. Bár kibírtam volna kapott gól nélkül, de a lényeg az, hogy nyertünk és újabb 3 pontot zsebeltünk be.
– Szüleid itt voltak, szurkoltak?
– Képzeld, éppen most nem tudtak jönni, a következőre igyekeznek szabaddá tenni magukat.
– Mint mindegyik győzelem, ez is fontos volt, de a meccs után az öltözőben úgy éreztem, hogy felettébb boldog volt mindenki, ugye?
– Így volt. Az előző heti produkciónk után ez a siker sokat jelentett lélektanilag. Én személy szerint örültem nagyon, hogy a kapuban bizonyíthattam. Izgulni ugyan nem izgultam, de volt bennem egy kis drukk.
– De végül jól sikerült a visszatérés, nem?
– Mondhatjuk. Vártam már nagyon, hogy újra játszhassak, de ez a velejárója az én posztomnak. Nagyon sok türelemre van szüksége egy kapusnak, amikor a bizonyítási lehetőségre vár, de addig is keményen kell dolgozni, gyakorolni és utána- ha eljön az idő- pedig jól kell teljesíteni. Na, ez így szóban azért jóval egyszerűbb, mint megélni.
– Vannak példaképek, akik a mindennapi feladatvégzésben vagy az imént említett nehézségekben segítenek?
– Természetesen vannak. Elsőként a bátyámat említeném, akitől rengeteget tanultam és nagyon sokat köszönhetek neki. Mind szakmailag, mind emberileg. A bátyus a legjobb, de nagyon kedvelem Iker Casillas vagy éppen Jan Oblak játékát is.
– A végére egy könnyed kérdés. A csapatunk egyik fő humorzsákja, Sziszi (Papp Szilárd) a lelkemre kötötte, hogy mindenképpen kérdezzem meg tőled, mi is az új beceneved?
– Ohh, de lökött egy ember! Mindegy, nem ragozom, egy taktikai értekezlet után maradt rajtam a „Pici” elnevezés.
– Azért ez nem olyan vészes. De maradjunk a Tominál. Tehát Tomikám, kívánok sok sikert a továbbiakra is és hidd el, nagyon őszintén mondom, örülök, hogy Szolnok lett az új székhelyed!
– Köszi szépen Ádi! Igyekszem és bevallom, úgy érzem, hogy jól váltottam.
– Akkor, Hajrá Szolnok!
– Hajrá MÁV!
Mester Ádám
