Az elvárásoknak megfelelő szereplés
A nyáron ismét nagy volt a fluktuáció a játékoskeretünkben. Horváth Csaba vezetőedzőnek szinte új csapatot kellett építeni, ami kissé nehezen indult, ám az ősz végére egy öt mérkőzésből álló veretlenségi sorozatot követően a tabella 8. helyén várhatjuk a következő esztendőt.
Nagyszerű tavaszi szereplés után, ami végül 12. helyet eredményezett a húszcsapatos NB III. Közép csoportjában, izgalmasan indult a felkészülés az új bajnokságra. Az első edzésen „igen kevesen” jelentek meg az alapcsapatból, ugyanis hat meghatározó játékos távozott. Gohér Gergő, Kalmár Ferenc, Kis Balázs, Lakatos István és Tömösvári Bálint más klubban folytatta pályafutását, Rokszin Ádám pedig „szögre akasztotta” a futballcipőjét. Ráadásul Kópis Róbert és Szabó Richárd távozása is felmerült, ám végül ők ketten a nyitányra „visszatértek”. Egy év után újra szolnoki szerelést öltött a támadó Busa Bence, hazatért a BLSZ I.-ből a középpályás Demeter Viktor. Rajtuk kívül a mindössze 19 éves Bakti Bálint és a 20 éves Dobler Szabolcs jelentett „kívülről jövő” erősítést. Utóbbi játékos azonban, még a nyáron tovább igazolt, a munkahelyével inkább összeegyeztethetőbb megyei III.-as csapathoz…
A rajtunk nem sikerült jól, Körösladányban vereséget szenvedtünk, majd hazai pályán 1-1-es döntetlent játszottunk a Martfűvel. A 3. fordulóban aztán megszereztük első győzelmünket (hazai pályán a Vasas FC II. ellen), azonban a következő négy találkozónkból mindössze négy pontot szereztünk. Igaz, a védelem stabilitása érdekében az átigazolási időszak utolsó napján Dr. Kardos Norbert személyében egy tapasztalt védőt sikerült igazolni. A nyolcadik fordulóban – kéthetes bajnoki szünet után – az első idegenbeli győzelmünknek örülhettünk, mint később kiderült nagyon fontos három pontot szereztünk. A középmezőnyhöz való felzárkózás első lehetőségét nem bírtuk kihasználni – miután a győzelem után a Pénzügyőrrel hazai pályán 1-1-es döntetlent értünk el, majd az ősz legnagyobb arányú vereségébe futottunk bele idegenben az ESMTK ellen. Sikerült azonban „kihevernünk” a pofont és egy héttel később javítottunk hazai pályán a Monor ellen. Győzelmünk értékét növeli, hogy hátrányból sikerült fordítanunk. Október 20-án a listavezető, bajnokaspiráns otthonában már kétgólos előnyre is szert tettünk, azonban végül pont nélkül távoztunk a Viharsarokból. Ezután következett a bevezetőben említett öt mérkőzésből álló veretlenségi sorozat, mely hazai pályán egy döntetlennel kezdődött a Kecskemét II. ellen, melyet két győzelem (Szeged II. és Füzesgyarmat) követett. A tavaszról előrehozott két mérkőzés előtt a 9. helyen álltunk. A Körösladány elleni döntetlen értékesnek mondható, ám ezt beárnyékolta Pinto Mario súlyos sérülése. A Martfű elleni vármegyei rangadó igazi parázs hangulatú, eseménydús volt, mely végül is 2-1-es sikerünkkel zárult.
A bajnokság előtti célkitűzésünk a 16 csapatos NB III. Dél-Keleti csoportban nem más volt, mint az első tízben végezni. Ezen célunkat eddig teljesítettük, hiszen 24 ponttal a 8. helyen állunk, ráadásul az 5. helyezett Monor „lőtávolon belül” van, ugyanis a Pest vármegyei alakulatnak 26 pontja van. Azért egy kicsit nézzünk magunk mögé is, a még kieső helyen álló Kecskeméti TE II. együttesével szemben tíz pont az előnyünk.
Csapatunk játékosai a téli pihenőjüket a múlt héten kezdték meg. Az első edzést január 10-én tartja a szakmai stáb. A Vasas FC II. elleni március 3-i rajtig hat felkészülési mérkőzés vár csapatunkra, melynek listája itt található.
