Magunkat nyomjuk egyre lejjebb

Sajnos ez most megint nem az a cikk, ami egy boldogító győzelmünkről szól. Szerdán a sereghajtó Sopron csapatát láttuk vendégül. A soproni különítmény fél utcával a mezőny mögött baktat, nekünk viszont égetően fontos lett volna a három pont megszerzése. Ez a mai napon megint nem teljesedett.

A csapatunk jó iramban kezdte a játékot. Az eltiltások okán Tóth Balázs és Bonivárt Erik volt középre rendelve, akik igyekeztek besegíteni a védelemnek is. Több helyzetet is kidolgoztunk, de rendre hiba csúszott az utolsó passzokba. Ez leginkább akkor lett fájó érzés, amikor a 9. percben a játékvezető büntetőt ítélt ellenünk. Horváth Péter nagyon higgadtan értékesítette azt. Igyekeztünk gyorsan felállni a pofonból. Továbbra is támadó futballt igyekeztünk játszani, de csak nem változott az eredményjelzőn a kiírás. A 21. percben végre volt minek örülnünk. Tóth László tekert éles szögből kapura egy szabadrúgást, melyet csak beljebb ütni tudott a vendég hálóőr.  X-szel mehettünk a szünetre. A félidőben abban bízott mindenki, hogy egy olyan erős kezdéssel, mint a múltkori mérkőzésen majd a javunkra fordítja a meccset.

Sokat tettek érte a játékosaink, azonban erre a mérkőzésre jellemzően mindig jobb és jobb helyzetet akartak kidolgozni, ezzel szinte megszámlálhatatlan számban tékozolták el a lehetőségeket. A mérkőzés végén pedig a futball örök érvényű szabálya következett, miszerint a sok, kihagyott helyzet megbosszulja magát. Ez lett a vesztünk. Horváth Péter újból villant és a 84. percben eldöntötte a találkozót. Ezzel újabb keserű pirulát kellett lenyelnünk.

Vasárnap a ceglédi csapat vendégei leszünk.