Korábban játékosként, manapság masszőrként dolgozik

Ugye milyen jól szokott esni az embernek, amikor nagy ritkán eljut a masszőrjéhez és az összegyűlt feszültséget kidolgozza belőlünk? Ha nem is ilyen célzattal, foglalkoztat csapatunk is masszőrt, Hatvani Attila személyében. Ő is fontos láncszem a gépezetben. Ma reggel vele beszélgettem.

-Mióta is szolgálod a klubunkat Attila?

-Masszőrként vagy játékosként kérded?

-Aktív pályafutásod alatt is már a csapat kötelékébe tartoztál?

-Nagyrészt igen. Tulajdonképpen 2 éves koromtól Szolnokon élek, így vérbeli Szolnokinak vallom magam. Gyermekként is már a Szolnoki klubban és a Városi Sportiskolában pallérozódtam, aztán aktív karrierem során a majd 200 – egészen pontosan 196 – NB II-es és NB III-as mérkőzésből 150-et szolnoki mezben gyűjtöttem. Ezt követően természetesen nagy örömmel dolgozok mind a mai napig a csapatnál, de most már masszőrként.

-Nyilván nem lehet igazán összehasonlítani a kettőt, de kérlek, mond meg melyik a nehezebb? Játékosként a pályán vagy a kispadon ülve masszőrként nagyobb a stressz?

-Sehol sem könnyű, de szerintem ez minden szakmában így van. Játékosként az ember aktívan tesz a sikerért, még a jelenlegi pozíciómban csak figyelem a mérkőzéseken a történéseket. Számomra ez nehezebb egy kicsit, mert sokszor már mozdulnék a labdára egy-egy szituációban, de rá kell eszmélnem, hogy nézne ki, ha a kispadról elvetődnék, mondjuk jobbra és két cserejátékost már borítanék is.

-Ez jó válasz! Mivel vizuális típus vagyok, ezért most kérek egy perc szünetet, mert a látvány, ahogy magad alá temeted a kispadosokat nem hétköznapi…  Na, de komolyra fordítva a szót. Óriási munkának köszönhetően, talán nem is várt szép eredményt produkál a csapat, bár most egy csöppet megtorpantunk. Mi a véleményed a gárda szerepléséről?

-Igen, ez így van. Sokan elfelejtik vagy éppen nem is tudják, hogy azért ez a szezon nem indult könnyen és a felkészülésünk sem volt éppen ideális, de szépen összerázódott a csapat és biztos állíthatom, hogy ilyen jó kis gárda még nem volt itt. Mindig vannak hullámvölgyek minden csapat életében, nekünk idén volt egy ősszel, de kijöttünk belőle és nézd milyen remek tavaszt futottunk idáig. Most megint egy picit behúzva maradt a kézifék, de természetesen azon dolgozunk, hogy mihamarabb javítani tudjuk a hibákat és pótolni a hiányosságokat és akkor remélhetőleg újra jönnek majd az eredmények.

-Ámen! Reméljük, hogy vasárnap már újból pontot vagy éppen pontokat hoz a csapat szuvenírként Gyuláról.

-Biztosan nem lesz egyszerű. 2012 óta nem sikerült legyőzni a szegedi alakulatot, de milyen jó lenne, ha ez a rossz és hosszú sorozat megszakadna…

-Ha egy emléket választhatnál, ami a legszebb volt a foci világából, melyik lenne az?

-1981-ben a Népstadionban játszottunk egy felvezető mérkőzést. A Szolnoki MÁV MTE U12-es csapat a korosztályos, pesti válogatottal mérkőzött a Magyarország-Norvégia EB selejtező előtt. A szünetben már 20-30 ezer ember kint volt a stadionban. Fantasztikus élmény volt.

-Erre szokták mondani, hogy az élmény felbecsülhetetlen, minden másra ott van a MasterCard. Köszönöm, hogy beszélgettünk és továbbra Hajrá Szolnok!

-Köszönöm szépen! Hajrá MÁV!

Mester Ádám
sajtómunkatárs