A vendégkapu előtt sem tétlenkedik

Ezen a héten védelmünk egyik oszlopos tagjával, Tamás Lászlóval beszélgettem. Választásom már csak azért is esett védőnkre, mert az elmúlt fordulóban az Ő találata és persze a csapat kemény munkája pontot ért a Vasas ellen. Ismerjük hát még egy kicsit jobban Tamás Lászlót!

– Lacikám! Gratulálok a megszerzett ponthoz és a gólodhoz is.

– Nagyon szépen köszönöm Ádi! Nagy menet volt. Nagyot küzdött a csapat. Bár sosem jó ha gólt kapunk,  de talán mondhatom, hogy a lehető legrosszabbkor talált be Feczesin. A második játékrészben azonban megmutattuk, hogy képesek vagyunk egy ilyen erőkből álló Vasas ellen is felállni és egyenlítettünk. Nagy öröm volt, hogy mindezt az én találatommal. Fontos volt, hogy a Szeged elleni mérkőzés után újra jó irányba forduljunk. Igaz ott sem játszottunk rosszul véleményem szerint, de most eredmény is párosult hozzá.

– Számodra a tervek szerint alakul idáig a szezon?

– Őszintén megmondom, hogy a felkészülést követően nem feltétlenül bíztam ilyen eredményességben. Nem mintha nem edzettünk volna becsülettel, de a felkészülési mérkőzések alapján voltak félelmeim.  Ahogy beszéltük az öltözőben is, az alapvető célkitűzés persze nem változott, de ha ezt minél hamarabb elérjük, lehet nagyobb terveket szőni.

– És a szolnoki terveid eddig bejöttek?

– Hát, hogy őszinte legyek igencsak döcögősen indult az itteni élet. Lelkileg nagyon ki voltam facsarva, amikor idekerültem a Halitól. Fizikálisan meg elég harmatos állapotban voltam. Már javában ment a bajnokság, amikor sikerült ideigazolni és a felkészülés nagyon gyatra volt abban az évben a Halinál, szóval folyamatosan kisebb sérülések hátráltatták a játékom és a bemutatkozó meccsem sem alakult a legjobban… Innen kellett felépíteni magam, de a csapat, a stáb és a családom támogatásával és persze nem kevés munkával sikerült újra jó formába kerülnöm. Az élet egyébként nagyon jó itt. Most nagyon jó érzés futballistának lenni Szolnokon. A kislányom is szuper, új oviban tudja élvezni a gyermekéveket és a kicsi fiam is szépen fejlődik. A párom, Netti pedig nagyon jó hátteret ad mindannyiunknak. Egyszóval most nagyon jól érzem magam a bőrömben.

– Jó ezt hallani. A család is büszke rád gondolom?

– Igen. Igyekszünk, hogy egy kicsit mindig lássanak a meccsekből a gyerekek is, de két kisgyerekkel ez nem kimondottan könnyű feladat, ezt te is tudod. 😉 A szüleim mivel nagyon messze laknak, nem igazán tudnak élőben nézni, de hátha egy-egy TV-s meccset a jövőben láthatnának. Talán felkeltettük már az érdeklődését a programszervezőknek.

– Honnan jött a foci iránti szeretet?

– Tudod, én pont az a generáció voltam gyerekként, aki reggel 8-tól este 8-ig a pályán rúgta a bőrt és ez volt a legnagyobb örömünk.

– Volt esetleg a játékosok között példaképed gyermekként, aki inspirált?

– Igen. Közös volt a gyerekkorunk Tököli Attilával és mindig felnéztem rá. Élvezettel néztem azt a folytonos győzni akarást, ami Atiból áradt. A külföldi játékosok között pedig Rio Ferdinand volt a kedvencem. Még felnőtt játékosként is örömmel néztem minden mozdulatát.

– Azért most a te mozdulataidat is egyre többen figyelik itt Szolnok is.

– Igen. Örömteli, hogy mostanában sokan kint vannak a hazai meccseinken. Küzdünk is azért, hogy kiszolgáljuk a publikumot, de nagyon sokat segít a biztatásuk. Sokat elmond a szurkolókkal való kapcsolatunkról, hogy a múltkori, vesztesen megvívott Szeged elleni mérkőzés után is megtapsoltak minket. Mi pedig ebből is merítettünk a Vasas elleni meccsre is.

– További szép sikereket kívánok neked Lacikám és boldog, kiegyensúlyozott családi életet!

– Nagyon köszönöm a beszélgetést Ádi! Köszönjük és hajtunk tovább!

Mester Ádám