Vegyes érzelmek – nulla pont
A vasárnapi matinén a Kecskeméti TE II. csapatának otthonában léptünk pályára. A mérkőzés lefújása után eléggé furcsa szájízzel, és vereséggel hagytuk el a sporttelepet.
A Pénzügyőr elleni győzelem után, mindössze egy helyen változtatott vezetőedzőnk a kezdőcsapaton, Demeter Viktor helyett a sérüléséből felépült Tisza Kálmán kezdett. Ellenfelünknél heten (!) játszottak vissza az NB I-es csapatból. Miután ha jól belegondolunk ez talán először fordult elő náluk, így akár arra is gondolhattunk, hogy tartanak tőlünk. Nyilván, hiszen ha csak a fiataljaikkal állnak fel, akkor nem sok babér teremett számukra a bajnokságban, 21 mérkőzésből 14 pontot gyűjtve az utolsó helyen álltak a forduló előtt. Éppen ezért éltek a szabály adta lehetőséggel és négy rutinos játékost is betettek a kezdőbe, a védelemben Szabó Alex, a középpályán Nagy Krisztián és Myhailo Meskhi, elől pedig Pálinkás Gergő szerepelt.
Jól kezdtük a mérkőzést, ugyanazzal a taktikus, fegyelmezett játékkal, mint amivel sikerült előző héten a Pénzügyőr csapatát legyőznünk. A 18. percben Annus ellen szabálytalankodtak a 16-oson belül, ezért a játékvezető 11-est ítélt a javunkra. A büntetőt Szabó Richárd végezte el, lövését azonban a kapus kiütötte, majd egy védő kivágta a labdát melyért a körívnél Sitku és egy hazai játékos együtt felugrott, ám utóbbi felkiáltva a földre esett. A játékvezető szerint játékosunk könyökkel leütötte ellenfelét, ezért piros lappal kiállította… Hetven perc emberhátrányban egy első osztályú játékosokkal megerősített csapat ellen, ez lett az újabb feladat. A folytatásban nem igazán került nagy helyzetbe a lila-fehér csapat, így a szünetre 0-0-s döntetlennel mehettek be a csapatok.
A térfélcsere után szokatlan jelenetnek lehettünk szemtanúi. Mivel labdaszedőket „elfelejtettek” hívni a hazaiak – mondjuk az nem kötelező, ellenben az MLSZ Infrastruktúra szabályzatában lévő eredményjelzővel, hangosítással, játékoskijáróval amik többek között szintén nem voltak biztosítva – így a cserejátékosok közül ketten a mi kapunk mögött kezdtek el „melegíteni”, gyorsítva ezzel a labda esetleges visszajuttatását a kapusunknak. Miután ezt szóvá tettük, nagy nehezen, a kb. 1 méter magas kerítésen kívül helyezkedtek el, ami ismét kérdéseket vetett fel… Az 52. percben egy gyors kontratámadás végén Tisza gurított középre, azonban Annus nem érte el a labdát, viszont a menteni igyekvő kecskeméti hátvéd a támadónk lábát igen, így újabb 11-est ítéltek a javunkra, mivel az eset a 16-oson belül történt. A büntetőt a sértett végezte el, azonban a kapu jobb oldalába tartó lövést a kapus hárította. Igyekezett a hazai csapat nyomás alatt tartani bennünket, azonban igazán nagy lehetőség nem igen adódott előttük. A 63. percben aztán a semmiből kaptunk gólt, Csáki rosszul elvégzett kirúgását Kópis rosszul találta el, így a labda az oldalvonalon kívülre került. A gyorsan elvégzett bedobás után, még kikerült szélre a játékszer, a beadást Kópis röviden középre fejelte ki, ahol Pálinkás átvette, majd ballal 12 méterről a védők lába között laposan a kapuba lőtt. Mint később kiderült ezzel a góllal szenvedtünk vereséget… És a gól után a cserejátékosok is visszatértek a padra, illetve a számukra kijelölt bemelegítő zónába… A hajrában Iván perdítését védte lábbal Pálfi, a kapus, aki döntő érdemeket szerzett a hazaiak győzelmében, valamint Csáki is bemutatott egy bravúrt, Pálinkás 35 méteres próbálkozásánál.
Fájó vereséget szenvedtünk ez tény, úgy különösen, hogy két 11-est is ítéltek a javunkra. Ugyanakkor, ha azt nézzük, hogy 70 percig emberhátrányban voltunk, egy magasabb kvalitásokkal rendelkező csapattal szemben, akkor akár…
Nagy lépést tehettünk volna a céljaink elérésének érdekében, de nem sikerült. A sorsunk a kezünkben van, vasárnap újabb hatpontos mérkőzés következik, a vármegyei rivális Tiszaföldvár csapatát fogadjuk a Tiszaligeti Stadionban.
