Szolnokra került a Magyar Kupa

Napra pontosan nyolcvan éve, 1941. június 29-én hódította el csapatunk a Magyar Kupát. A döntőt Budapesten az FTC-pályán rendezték, ahol ellenfelünk a Salgótarjáni BTC volt. A találkozó előtt a papírforma alapján együttesünk volt az esélyes, ahogyan azt a Sporthírlap is írta a mérkőzés előtti napon. „Olyan nagy formában van most a szolnoki csapat, hogy nemcsak a SalBTC-t, de talán még a Ferencvárost is két vállra tudná fektetni.”

Hatévi szünet után írták ki ismét a Magyar Kupa küzdelemsorozatát, mely nagy előnyökkel kecsegtette a benne résztvevőket. Kimondták, hogy a Corinthián-díj győztese, vagyis a Magyar Kupában legtovább állva maradt amatőregylet egy osztállyal feljebb kerül a bajnokságban, illetve ha az év végén kiesésre állna, nem esik ki.

A szépszámú, 7000 fős közönség jó mérkőzést látott. A játékon nem igazán látszott meg, hogy idényvégét mutatott a naptár. Nagy küzdelmet vívott a két csapat. Az első félidőben bár többet támadott és látszatfölényre tett szert a tarjáni csapat, Kolláth fejes góljával mi szereztük meg a vezetést.  A második félidőben is lelkesen küzdött a Stécé, ebben a játékrészben azonban már kidomborodott a csapatunk nagyobb játékkultúrája, kiforrott taktikai rendszere és játékosaink nagyobb egyéni képessége. Szántó és Nagy góljaival alakult ki a 3:0-s végeredmény. Nyugodt lelkiismerettel lehet mondani, hogy a megérdemelten nyertük meg a Magyar Kupát és a Corinthián-díjat.

Szolnok – SalBTC 3:0 (1:0)
Üllői-út, 7000 néző. Vezette: Nagy Lajos
Szolnok: Horváth – Csabai, Kispéter – Selmeczi, Szűcs, Fazekas – Szántó, Kolláth, Buza, Nagy, Korom. Edző: Móré János.
SalBTC: Géczy – Budai, Timár – Kiss, Takács IV, Mátrai – Borsányi, Csuberda, Jenőfi, Laczkó, Trenka. Edző: Riff Emil.
Gólszerző: Kolláth (23.), Szántó (82.), Nagy (87.)
Szögletarány: 5:4 (2:1) a Szolnok javára.

Borítókép: Vitéz Ginzery Dénes az MLSZ társelnöke átadja a Magyar Kupát Kolláthnak, a Szolnok csapatkapitányának
Arcanum adatbázis, Esti Ujság, 1941. június 30.