Négyből semmi – a kupában még állva vagyunk
Négy forduló után, nulla ponttal állunk az NB III. Dél-Keleti csoportjának utolsó helyén. Ilyen kezdésre legrosszabb rémálmainkban sem gondoltunk. Ami gyógyír lehet, hogy a MOL Magyar Kupában még versenyben vagyunk.
Július utolsó vasárnapján vármegyei rangadóval indult számunkra a szezon. A Martfű elleni találkozón – akárcsak ezidáig a bajnokságban – beragadtunk, ugyanis szűk negyedóra alatt kétgólos hátrányba kerültünk. A szünet előtt Iván Milán góljával ugyan sikerült szépítenünk, azonban a második félidőben már csak a hazai csapat volt eredményes, méghozzá kétszer is, így 4-1-es vereséggel hagytuk el a pályát.
Egy héttel később újabb megyei csapat vár ránk, ezúttal a MOL Magyar Kupa 1. fordulójában. A vármegyei I. osztályú Szajol ellen, hoztuk a kötelezőt. Négy gólt szereztünk – félidőnként kettőt-kettőt – miközben egyet sem kaptunk. Annus Árpád mesterhármasa mellett, Iván Milán volt eredményes.
A Tiszaligeti Stadion centerpályáján folyó felújítási munkálatok miatt felcseréltük a pályaválasztói jogot a bajnokság második fordulójában. A hétközi játéknapon, így a tavalyi ezüstérmes ESMTK otthonába látogattunk. Sok pozitív emlékkel nem rendelkezhettünk a közelmúltból, hiszen az elmúlt két évben három, illetve négygólos vereséget szenvedtünk a XX. kerületben. Ezúttal is csak megnehezíteni tudtuk a piros-fehérek dolgát, hiszen 2-0-s vereséggel távoztunk, ráadásul Szabó Richárd súlyos sérülést szenvedett. A 29 éves belső védőnk bokája eltört, a mérkőzés másnapján már meg is műtötték, így ő ősszel már biztosan nem lép páyára.
A harmadik játéknapon a BLSZ I. osztályt magabiztosan megnyerő, majd a Területi I. osztály osztályozóját is sikeresen megvívó (Tatai AC ellen összesítésben 10-2-vel nyerték), egykori NB I-es Csepel otthonában léptünk pályára. Az első félidőben végig irányítottuk a játékot, gólt azonban nem sikerült szereznünk, pedig a helyzeteink itt is megvoltak, de vagy a kapufa, vagy a gólvonalról egy hazai védő mentése akadályozott meg bennünket a vezetés megszerzésében. A második félidő első percében pedig egy eladott labda után, rögtön gólt szerzett a Csepel. A gól után sem adtuk fel, mentünk előre becsülettel, de a 84. percben egy ellentámadás végleg eldöntötte a három pont sorsát.
Tegnap a Vasas FC II. vendégeként igyekeztünk javítani, megszerezni első pontunkat, pontjainkat. Szabó Richárd mellett a másik rutinos belső védőnk Dr. Kardos Norbert sem állt a vezetőedzőnk rendelkezésére, mellettük Bogdán Bence és Demeter Viktor is sérülés miatt hagyta ki a mérkőzést, így a kispadunkon csak utánpótláskorú mezőnyjátékosok foglaltak helyet. Egy nyílt sisakos mérkőzésen mindkét csapat a támadással törődött jobban, mintsem a védekezéssel. Az első negyedórában főleg ez volt a jellemző, majd az idő előre haladtával a piros-kékek előtt adódtak nagyobb lehetőségek. A 28. percben aztán Rideg Bálint – aki addig két ziccert is elrontott – gólt szerzett. Két perccel később akár meg is duplázhatták volna előnyüket a hazaiak, azonban a kapufa velünk volt. A térfélcsere után Lengyel Béla egyenlíthetett volna az 55. percben, ám lövését bravúrral hárította a kapus. Nyolc perccel később egy kontra akció végén a másik Angyalföldi támadó, Barkóczi Barnabás is eredményes volt. A találkozó végén még mindkét kapu előtt adódott egy-egy nagy helyzet, de több gól már nem született, így 2-0-s vereséggel zártuk a negyedik mérkőzésünket a bajnokságban.
Tagadhatatlanul nehéz helyzetbe kerültünk. Hiába vannak meg a helyzetek, valamiért azokat nem sikerül gólra váltanunk. Háromszázhuszonöt perce nem rúgtunk gólt a bajnokságban! Ilyen statisztikával nem könnyű pontot szereznünk. Ezen a mindenképpen javítanunk kell, akárcsak a csapatvédekezésen, hiszen minden mérkőzésen a kapott gólokon kívül is adódnak lehetőségeik ellenfeleinknek. Ráadásul ismét nyolc nap alatt három mérkőzést kell lejátszanunk: szombaton a Monor ellen a MOL Magyar Kupában, majd szerdán a Hódmezővásárhely, még szeptember első napján a Pénzügyőr ellen.
