Jó az öreg a háznál, nagyon jó!
Bár az elmúlt hétvégén egy rendkívül impozáns sorozat szakadt meg a csapatunknál, ennek ellenére megyünk tovább és folytatja a Szolnoki MÁV FC a Cegléd elleni felkészülést a soron következő bajnokira. A futball egy játék és ebbe bizony benne van, hogy néha vereséggel végez egy gárda, de éppen ennek okán kértem meg Tóth Balázst, hogy mesélje el az olvasóknak: ilyen esetekben hogyan is tud segíteni a társaknak a hatalmas tapasztalatával.
– Ugye nem haragszol a cím miatt, Öreg?
– Dehogy is! Az tény, hogy nem az MLSZ fiatal-szabálya miatt játszom hétről hétre a csapatban. Hozzáteszem, hogy ezzel együtt is érzek még magamban bőven erőt és igyekszem mindig a maximumra törekedni. Hogy hogyan tudok segíteni? Jó kérdés. Az biztos, hogy nem könnyű feldolgozni egy ilyen széria után a vereséget, de ahogy már Te is említetted, ebben a sportban is bőven benne van, hogy olykor elveszítünk egy-egy találkozót. Együtt néztük a mérkőzést, emlékszel, hogy már az első tíz percben simán eldönthettük volna a meccset, de most ez volt az a találkozó, amikor a labdánk nem csorgott át a gólvonalon. A hibátlanul kivitelezett szabadrúgás-kombináció végén néhány centiméterrel tévesztettünk célt és bizony az egyértelmű szabálytalanságot sem fújták be nekünk a büntetőterületen belül… és talán a koncentráció is lehetett volna még jobb nálunk. De ez már történelem és megyünk tovább.
– Mivel pár héttel ezelőtt edzésen megsérültél, most kívülről tudod támogatni a társakat és nézni a találkozókat. Így, vagy a pályán nehezebb?
– Természetesen így sokkal nehezebb, mert nem tudok aktívan segíteni, hozzátenni a meccsekhez. Bár igyekszem mindenkit ösztönözni és észrevételeimet elmondani nekik, de azért ez nem ugyanaz, mint amikor futsz a pályán és része vagy a játéknak.
– Azért én is csak azt kívánom, hogy mihamarabb visszatérj a gyepre! Mikor is várható?
– Ha minden jól alakul, két héten belül csatlakozhatok az edzésekhez és szépen lassan újra játszhatok.
– Csak módjával, ne kapkodj! Fő, hogy felépülj.
– Igen, így van és tudod, öregember nem gyorsvonat!
– Említetted, hogy az észrevételeidet megbeszéled a társakkal. Én úgy veszem észre, hogy Ők pedig el is fogadják ezeket Tőled, mert kivívtad a tiszteletüket.
– Csak remélni tudom, hogy így van. Azért örülök, hogy azt mondtad, hogy megbeszéljük, mert ez a fontos. Nem csak egyirányú a kommunikáció, hanem meg tudjuk beszélni, ha esetleg nem mindent egyformán látunk és egyeztetjük az elképzeléseket.
– Ha már elképzelések. Milyen tervek vannak otthon, hiszen mindjárt duplán leszel apuka? Remélhetőleg minden rendben van!
– Igen, minden rendben van idáig és reméljük, hogy ezután is így marad. Feleségemmel, Verával mindenképpen több gyermeket szerettünk volna és most ez lassan valóra válik. Kislányunk is nagyon várja már a hugit, lesz anyának segítsége.
– Visszatérésedet és kislányod érkezését is nagyon várom, egészséget és minden jót kívánok nektek!
– Köszönjük szépen, Ádám!
– Hajrá Szolnok!
– Hajrá MÁV!
Mester Ádám
