Jár az elismerés

Nagyot küzdve, jó játékkal, értékes három pontot szereztünk a Viharsarokban. A Békéscsaba elleni mérkőzés után adott interjút Lengyel Béla, csapatunk vezetőedzője.

– Hatalmas gratuláció, azt gondolom, hogy a csapat emberfelettit ment, hiszen 70 percig emberhátrányban küzdöttek a játékosok, és kettő nullára nyertek.

– Igen, így van, jár az elismerés a srácoknak. Nagyon sok energiát mozgósítottak azért, hogy eltüntessék ezt az emberhátrányt a mezőnyben. Én úgy gondolom, hogy menedzselhettük volna jobban ezt a mérkőzést, szerintem elkerülhető volt ez a kiállítás. Sokkal több előnyt találhattunk volna már a mérkőzés elején is, de sajnos nem sikerült. Nem tudtunk a ritmusba belejönni, úgy a meccsbe, amire készültünk és amit szeretnénk. Ez egy visszatérő hiba, igyekszünk orvosolni. Utána viszont már nyilván szükség volt egy-két extra teljesítményre a labda körüli játékokban, a birtokló fázisokban, és ez hála az Istennek működött. Egy-két igazán jó teljesítmény lejött a játékosokról. Arra törekedtünk – dacára annak, hogy egyel kevesebb mezőnnyel voltunk – végig folyamatosan, konstans letámadjuk őket, hogy a kapunk előtti jeleneteket lehetőség szerint elkerüljük. Ez ahogy haladt a mérkőzés előre felé, ilyen 60 percig talán sikerült is, utána viszont el kell ismerni, hogy beszögeztek minket a kapunk elé. Ott viszont a boxban nagyon jól dolgoztunk, jól védekeztünk, nagy energiákat raktunk bele, de az is hozzá tartozik, hogy két-három nagyon-nagyon komoly lehetőséget puskáztunk el, amivel már korábban lerendezhettük volna a mérkőzést.

– Azt gondolom, hogy a mérkőzés összképét tekintve abszolút megérdemelt siker a miénk, hiszen jószerivel az ellenfélnek egy-két helyzete volt, még nekünk körülbelül kettő-három százszázalékos.

– Én is így látom. Nyilván többet birtokolták a labdát, több időt töltöttek el a mi kapunk előtt, de a klasszikus értelembe vett nagy ziccerek azok inkább nekünk voltak. A támadóink gyakorlatilag minden érintésükkel zavart tudtak okozni, még úgy is, hogy létszámhátrányba kellett támadnunk folyamatosan. Mondom, nagyon sok jó lehetőségünk volt, nem tudtunk csak a legvégén élni vele. Teljesen megérdemelt szerintem a győzelmünk, ezt bátran ki lehet mondani. Gratulálok a srácoknak!

– Említetted, hogy volt jó pár egyéni teljesítmény. Emelnél ki valakit, vagy inkább csapatot?

– Nyilván ilyenkor a csapatot érdemes kiemelni, mert nagyon sok együtthatóval, együtt mozgással tudtuk eltüntetni ezt a kis hátrányt.  Dósa Zsombi labdás játéka szerintem meghatározó volt, hogy meg tudta nyugtatni. Érintéseket tudott nekünk biztosítani, növelte azt az időt, amit nem a saját kapunk előtt kellett eltölteni. Azért kifejezetten extra teljesítmény volt. Az Annus Árpi gyakorlatilag indokolatlan játékhelyzeteket oldott meg annyira zseniálisan, hogy tudtunk fenyegetni úgy, hogy a második félidőben már birtokló minőséget nem is nagyon tudtunk belevinni. Mégis veszélyesek voltunk a kapura, ez az Árpinak volt köszönhető. A Lehoczky Bálintnak nagyon értékesek voltak az érintései a sorok között. A Pelles Patrikot is természetesen ki kell emelni. Furcsa dolog, hogy az előrefelé játszókat emelem ki, de hát gyakorlatilag a komplett védelmet és a belső középpályát szuperlatívuszokba kell emlegetni.

– Köszönöm szépen, gratulálok még egyszer.

– Köszönjük!