Horváth Ferenc *

HORVÁTH FERENC (Szolnok, 1920.08.15. – 1991.12.24) Válogatott labdarúgó, kapus Pályafutása:   Szolnoki MÁV SE: 1936-1948   Budapesti Lokomotív: 1948-1952 Eredmények /elismerések:   Magyar Kupa győztes: 1941   Magyar Bajnokság 3. helyezés:  1941-1942 Válogatottság:   3 mérkőzés / 0 gól

A nyúlánk, jó alakú játékost biztos labdafogás, ésszerű helyezkedés és vakmerőséggel határos  bátorság jellemezte. A kifutás viszont nem tartozott az erősségei közé. Alig tizenhat évesen mutatkozott be a felnőtt csapatban. Röviddel 18. születésnapját követően nevével kezdődött a Szolnoki MÁV összeállítása a klub történetének első NB I-es bajnoki mérkőzésén. Tagja volt a Magyar Kupa győztes és az 1941-42-es idényben a bajnoki bronzérmet szerző csapatunknak. Tehetsége, megbízhatósága miatt nem keltett meglepetést, mikor meghívást kapott a nemzeti gárdába. Három alkalommal védett a válogatottban. Legemlékezetesebb mérkőzése a 1947. május 4-i osztrákok ellen vívott Üllői úti találkozó. A magyar futball ötvenéves születésnapját ünnepelték ezen a találkozón. Az ünneplést azonban beárnyékolta, hogy közel kétszáz néző sérült meg, ugyanis leszakadt a lelátó egy része.

Miután a klubunk búcsúzott az élvonaltól négy évig a pesti Lokomotívban szerepelt. Pályafutását befejezvén sem szakadt el a sportágtól, a portásból edző lett, a kaput a kispadra cserélte. Számos helyen oktatta a fiatalokat, Kisújszállás, Vegyiművek, Törökszentmiklós, Martfű, Újszász, Mezőtúr, Rákóczifalva voltak állomásai. Nyugdíjba vonulását követően, mint a megyei labdarúgó-szövetség edzőbizottságának vezetője dolgozott.