Emelt fővel búcsúztunk

Vasárnap délután, kissé őszies időben fogadtuk az idei évben már NB I-es Kisvárda csapatát a Magyar Kupában. Érdekes mérkőzést ígért a tavalyi szezonban még egy osztályban játszó, idénre két osztály különbséget mutató csapatok csatája.

A Szolnok jól kezdte a mérkőzést. Földi Marcellt csak egy sárga árán tudták megállítani a tizenhatos előtt. Történt mindez az első percben. A szabadrúgást Simon Attila küldte kapura, de biztos kézzel hárított Minca Mihai kapus. A 10. percben azonban hidegzuhanyként ért minket a vendégek vezető találata. Csáki Kálmán egy előre ívelt labdára kifutott, de nem tudta elrúgni azt Negrut Sergiu elől, aki köszönte a lehetőséget és az üres kapunkba passzolt. Fájó volt ez a gól, mert addig sokat nem mutatott a vendég együttes, annál többet fiaink. Ifjú csapatunk nem adta fel ezután sem, a 15. percben tűzijátékot tartottak a kisvárdai kapu előtt. Előbb Nádházi Ákos lőtt keresztlécet néhány méterről, majd Papp Szilárd próbálkozott a gólszerzéssel. Az első játékrészben még Simon Attila forgatta meg a vendég védelmet, de ezt követően sem változott az eredmény. A félidő legszebb támadása is a mi csapatunk nevéhez fűződött, amikor is Szabó-Simon-Földi volt a labda útja, de utóbbi játékosunk a kapu fölé tüzelt. Nyugodtan írhatjuk, hogy nem látszott az osztálykülönbség.

A szünetet követően sem változott semmi. Csapatunk mindent megtett a hőn áhított gólért, a Kisvárda pedig kivárásra és veszélyes kontrákra játszottak. Egy ilyen kontra végén Karasiuk vette célba kapunkat, de nem volt pontos a lövése, csak úgy, mint Papp Szilárd fejese a túloldalon. A vezetőedzők igyekeztek cserékkel frissíteni csapataikat, Dajka László stabilizálta a középpályáját, még Tóth Tibor próbált előre frissíteni.

További izgalmakat azonban nem hozott a mérkőzés, így az előzetesen esélyesebb csapat, de nem a meggyőzőbb játékot mutató jutott a 64 közé a Magyar Kupában.

Számunkra maradt a bajnokság, aminek a következő fordulójában az Eger csapatához látogatunk.