Célja, hogy teljesítménye holnap is hír legyen
Nem indult rosszul a szezon, de mindenki reméli, hogy még sokkal több gól van ott ahonnan az eddigi kettő találat érkezett. A bevezető mondatokat csapatunk egy új igazolásáról írtam, Jasarevic Mahirról. Támadónk a hétvégén Sopronban magabiztos győzelmet arató csapat tagjaként ismét góllal köszönte meg a bizalmat az edzőpárosunknak. Ismerjük hát meg egy kicsit jobban játékosunkat!
– Kedves Jasa! Milyen volt a hazaút Sopronból?
– Köszönjük szépen, nagyon jó hangulatban telt.
– Számítottatok ilyen biztos és nagy gólarányú győzelemre?
– Nyilván tervezgetünk mindig, de talán ezt még mi sem reméltük. Örülök, hogy sikerült kiharcolnom egy kiállítást és gólt is szerezni. Ez a legfőbb célom. A csapatot minél jobb teljesítménnyel segíteni. A mérkőzéshez megjegyzendő, hogy a két kiállítás bár jogos volt, nagyban befolyásolta a mérkőzés alakulását. A korai gólunkról nem is beszélve…
– Azért jókor jött ez a győzelem, nem?
– Így van. Igaz a győzelmek mindig jókor jönnek és örülünk nekik, de ez most jót tett a csapatnak. Hozzáteszem, szerintem eddig egyszer sem játszottunk alárendelt szerepet az idei bajnokságban, csak nem mindig jöttek ezzel együtt az eredmények, de nyílván mi igyekszünk mindig a legtöbbet kihozni az adott meccsből.
– A folytatásban mit várhatnak a szurkolók Tőletek?
– Kis lépésekben szeretünk előre haladni és tervezni, éppen ezért most a következő fordulóban vendégként hozzánk érkező Mosonmagyaróvár ellen tréningezünk. A soproni győzelem akkor fog igazán sokat érni, ha hazai pályán tudjuk tartani a három pontot ezáltal a szurkolóinkat megörvendeztetjük egy hazai győzelemmel.
– Jól hangzik. Akár csak az, ahogyan magyarul beszélsz. Gyönyörűen teszed mind ezt.
– Köszönöm szépen.
– Mikor is érkeztetek Magyarországra?
– 1996-ban.
– Akkor jócskán tapasztaltál a háború borzalmaiból, ugye? Természetesen nem akarok feltépni semmilyen sebet, nyugodtan passzolhatod a kérdést.
– Igen, vannak emlékeim jócskán. Nem is szívesen beszélek azokról az időkről. Szerencsére nagyszüleim után mi is átjöttünk Magyarországra, de elhiheted, nem volt könnyű gyerekként átélni azokat a dolgokat. Amikor megérkeztem Magyarországra egy szót sem beszéltem magyarul. Aztán szépen megtanultam a nyelvet is.
– Emlékszem én is az akkori híradásokra és most a szavaidból egy kicsit újra felidéződtek azok a emlékek, amik bennem is még gyermekként megmaradtak. Végezetül kérlek, mondj néhány szót a „varrásaidról”, mert csak a gyengén látó nem veszi észre, hogy odavagy a tetoválásokért.
– Így igaz. Az elsőket még 18 éves koromban készítettem a családomról. aztán jött a többi szépen sorban. Mindegyik tetoválásom fontos jelentéssel bír.
– Nagyon élveztem a veled való beszélgetést és örülök, hogy ide kerültél Szolnokra! Puno Srece Brate! Hajrá Szolnok!
– Hvala lepo! Hajrá MÁV!
Mester Ádám
sajtómunkatárs