Sérülések is gátolták a kiteljesedését

Az átigazolási időszakban Novák Csanád személyében egy gólerős játékos távozott, s ha magasságát nem is, a góljai számát igyekezhet pótolni Tóth László. A 26 éves támadó számára nem ismeretlen Szolnok, hiszen 2016 és 2018 között már szerepelt együttesünkben. A 2017-2018-as bajnokság után vegyes érzésekkel igazolt el, hiszen kiestünk a másodosztályból, azonban a góljai számát tekintve egyéni rekordot állított fel.

– Lacika, talán kezdjük a beszélgetést egy nem túl kellemes visszaemlékezéssel, hogy tekintesz vissza az utolsó szolnoki szezonodra?

– Ez kellemetlen része volt az itteni időszakomnak, mert ugyan rúgtam tizenhárom gólt, de kiestünk. Nem jó emlék, pedig azt az évet nagyon jól kezdtük, tizenhat forduló után – ha jól emlékszem – még a harmadik helyen álltunk. Onnan estünk ki… Talán az volt a baj, hogy el sem hittük, hogy ez megtörténhet.

– Folytassuk a beszélgetést a további pályafutásoddal. Az egyéni sikered jó ajánlólevélnek bizonyult, ugyanis Barcelonába vezetett az utad…

– Igen, Messi mellé! (nevet)

– Mármint Kazincbarcikára igazoltál, csak hogy a tényeknél maradjunk.

– Volt egy előszerződésem egy másik klubbal – nem a spanyol csapat – amiből azért nem lett semmi, mert időközben változás történt a szakmai vezetésben. Más elképzeléssekkel vágtak neki a bajnokságnak, majd jött a kazincbarcikai lehetőség, mely anyagilag is nagyon vonzó volt. Viszonylag stabil csapatot építettek ott, voltak olyan játékosok, akiket ismertem. Végül a 9. helyen zártuk a bajnokságot, úgyhogy az elejét ráadásul nagyon elrontottuk, tehát igazából több is volt benne.

– Következett a Vasas.

– Volt egy első osztályú ajánlatom is, még ha hozzá is tették, ha nem úgy sikerül az eleje, akkor kölcsönadnak.  Így utólag, lehet azt kellett volna választanom. Angyalföldre kölcsönbe kerültem, az első bajnoki meccsen porcos lett a térdem, műteni kellett. Csúszott a műtét, így a rehabilitációval együtt sok idő telt el, nehéz volt visszatérnem, október végén léptem újból pályára. Télen tulajdonosváltás és ezzel együtt edzőváltás is történt, ennek ellenére az új edző is bízott bennem, de a tavaszi rajt előtt egy héttel beteg lettem… Mire ismét formába lendültem – a Nyíregyháza ellen csereként pályára léptem – addigra lefújták a bajnokságot.

– Ha jól tudom, sajnos nemcsak mostanában történnek veled ilyen, mármint, hogy sérülés, illetve betegség hátráltatja a pályafutásodat. Mielőtt 2016-ban Szolnokra igazolsz…

– … egy komoly sérülésem volt, elszakadt a keresztszalagom, de mindenképpen a Vasas az, amit nagyon bánok, hogy így alakult. Ott az ember tényleg szem előtt van, ráadásul egy olyan csapat, mely magasabb osztályba is odaérhet.

– És a Puskás Akadémia? Hiszen ott mutatkoztál be az NB I-be 2013-ban 19 évesen.

– Igen-igen. Ott azért elég erős volt a keret, játszottam ugyan pár meccsen, de jobbnak látták, ha NB II-be kölcsönadnak. Akkor kerültem Balmazújvárosba Feczkó Tamáshoz egy fél évre kölcsönbe.

– 2015 nyarán Mezőkövesdre igazolsz, ám októberben jött a már említett keresztszalag sérülésed, mely után 2016 nyarán jó barátoddal, Csirmaz Istvánnal együtt érkeztetek hozzánk.

– Fiatalok voltunk, nem igazán tudtuk, hogy mi vár ránk Szolnokon. Ráadásul úgy érkeztem, hogy nem voltam jó állapotban, hiszen majd egy évig nem játszottam, sőt Csiri sem sokat. Mégis úgy alakult, hogy itt maradtunk és hát szerintem egyikünk sem bánta meg.

– Úgy gondolom, hogy jó szájízzel gondolhattál vissza Szolnokra, hiszen nem most nyáron merült fel először, hogy itt szeretnéd folytatni a pályafutásodat, de most álltak úgy a csillagok, hogy ez bekövetkezett. Hogy érzed magad újra itt?

– Ahogy mondtad, tényleg többször is beszéltem Földi Sándor ügyvezetővel, volt hogy télen, volt hogy nyáron. Mindig mondtam neki, hogy ha úgy alakul szívesen jönnék vissza, mert – bár több csapatban játszottam – leginkább itt éreztem magam otthon. A nyáron beszéltem a vezetőedzővel Csábi Józseffel is, aki szerette volna, ha eljönnék és megegyeznénk. Eljöttem és elkezdtem a munkát, úgy, hogy előtte másfél hónapig nem edzettem. Sikerült is hamar jó állapotba kerülnöm, talán azért is mert mindent ennek rendeltem alá. A menedzsereimnek is ezt sulykoltam, hogy Szolnok legyen a „végállomás”. Nagy kedvvel jöttem vissza, motivált vagyok.

– Az első bajnokin kezdőként léptél pályára, Budaörsön viszont a padról szálltál be. Milyen gondolatok kavarodtak a fejedben, mikor a szünetben kétgólos hátrányunknál kellett pályára lépned?

– Mikor elmentünk melegíteni, mert Józsi bá szólt, hogy beállok, azért megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne egy jó félidőt produkálni. Ugyanakkor őszintén ekkora változásra, amin a csapat átment nem gondoltam. Az előnyük mellett jobbak is voltak a hazaiak az első játékrészben. A második félidő elejét „elkaptuk”, és szerintem – főleg az első gól után – extázisba kerültünk. Éreztem, hogy jönnek a gólok, s mindenkin láttam, hogy hisz abban, hogy magunk javára tudjuk beforgatni a meccset.

– Ritkán látható szép góllal háláltad meg az edződ bizalmát. Folytatás?

– Az eddigi góljaimat inkább nem távolról, hanem ziccerekből, pontrúgásból, 11-esből szereztem. Talán ekkora gólt még nem biztos hogy lőttem… A folytatásban szeretnék minél több gólt rúgni és gólpasszt adni. Úgy érzem, hogy megint van bennem jó pár gól, egy jó szezon. Most sajnos van egy kis egészségügyi problémám, amit helyre kell hozni. Lehet, hogy egy meccset be kell hogy erre áldozzak, áldozzunk, de jobb, mint ha többet kellene.

– Hosszú távú terveid közt mi szerepel?

Szeretnék mindenképp az első osztályban focizni. Nyilván ehhez az kell, hogy kiegyensúlyozott évet csináljon az ember. Látom, hogy úgy kerülnek fel a másodosztályból az első osztályba a játékosok, ha folyamatosan jó teljesítményt nyújtanak, nem csak gólokban, hanem mezőnyben is. Tehát NB I a cél.

– Hogy látod, csapatunk hova érhet az ősz végére?

Az ősszel húsz meccs van, hiszen egy fordulót előre hoztak. Én úgy gondolom, látva ezt a Budaörs elleni második félidőt, és tudva azt, hogy vannak sérültjeink, akik alapemberek voltak, illetve lehetnek az első hat hely valamelyikére is odaérhetünk. Természetesen ehhez sokat kell dolgoznunk. Ez az NB II. arról szól, hogy melyik csapat az amelyik stabil, jól védekezik és együtt van.

– Számomra nagyon fontos dolgot említettél, mint kritériumot: amelyik csapat együtt van. Nálunk az öltöző rendben van?

– Abszolút! Amikor először itt voltam akkor is jó volt a társaság, egyáltalán nem gondolom, hogy az volt a probléma. Most is azt veszem észre, hogy mindenki normális, nincsenek sztárallűrök. Úgy látom mindenki egyirányba húz.

– Laci, a szolnoki góljaid száma a Budaörsön szerzettel együtt huszonhat. Ha mondjuk 2022 május 23-án ez a szám negyven lenne, elégedett lennél?

– Mindenképpen az lennék, mert az lenne a legtöbb, amit egy szezonban rúgtam és valószínűleg az a csapatnak is nagy segítség lenne. Az lenne az igazi, ha ebből minél több győztes találat lenne, de hangsúlyozom a gólpasszok is nagyon fontosak, azokat is forszírozom majd.

– Ehhez kívánok sok sikert, jó egészéget. Köszönöm az interjút.

– Én is köszönöm!

TZS