A kapuban: Molnár-Farkas Tamás

Tisztelt Szurkolóink! Ahogy ígértük, ezen a héten is folytatjuk interjú sorozatunkat. Az e heti interjú alanyom nem más, mint hálóőrünk, Molnár-Farkas Tamás. A Szentesen született játékosunkkal sok mindenről beszélgettünk, így az átvészelt kényszerpihenőről, esküvőről, szezonbéli tervekről és a kedvenc csapat BL szerepléséről.

– Nézzük szépen sorban! Monyó! Ez már a negyedik szezonod Szolnokon. Emlékszel hasonló eredményes kezdésre?

– Őszinte leszek Ádi, nem. Tudod, készültünk rendesen az idei szezonra, tervezgettük, hogy vajon mire lehetünk majd képesek, de ilyen rajtra azért nem gondoltunk. Azonban ha így alakult, nyilván nem bánjuk és igyekszünk minél tovább ezt a formát kitolni. Azért van még 31 forduló, az alapvető célokat kell először teljesíteni, utána majd jöhetnek az extràk.

– Mik is azok?

– Az alapvető célkitűzés, hogy a lehetőségekhez képest, minél hamarabb elérjük a biztos bennmaradást. Tudom, nem feltétlen nagyra törő vágy, de a realitás és őszinteség fontos. Azonban ha ilyen koncentráltan dolgozunk és mindenki elvégzi a saját feladatait, lehet felfelé tekingetni majd a tabellán.

– Ha már feladat. Milyen feladatokkal, gyakorlatokkal tartottad magad formában az előző szezon kényszerpihenője alatt? Aki ismerősöd a közösségi médiában láthatott néhány komoly gyakorlatot tőled a hetek alatt.

– Önmagában először fel kellett dolgozni, hogy így alakult a szezon. Azután pedig kreatívnak és elszántnak kellett lenni, hogy amennyire csak lehetséges formában tartsuk magunkat. Igyekeztem minél többet kihozni a helyzetből, de nem bántam, amikor megkaptuk a hírt, hogy kiscsoportos edzéseket újra lehet tartani. Innentől egy hosszabb alapozásnak tűnt az egész.

– Úgy tudom remek „edző”társ segítségével töltöd a mindennapokat is. Ha jól értesültem komoly lépés történt itt is.

– Így van. A nyáron összeházasodtunk párommal. Szép és emlékezetes nap volt a sok bizonytalanság ellenére. Nehéz volt nagyon a szervezés az ismert történések miatt, de örülünk, hogy végül sikerült normál keretek között megkötni a házasságunkat. Az „edző”társ pedig jobb nem is lehetne. Olyan támaszt kapok tőle, ami a mindennapos feladatok elvégzésében elengedhetetlen. Fontos, hogy tudja, milyen áldozatokkal és lemondásokkal jár egy sportoló élete, mivel magyar és szlovák vízilabda bajnok volt. Igaz, azóta már felhagyott a versenysporttal, de remek munkát végez személyi edzőként is. Merem ajánlani mindenkinek! Ez most a reklám helye.

– Még egy fontos kérdés. Mivel jó néhány éve ismerlek tudom, hogy a hozzáállásod és alázatod a sporthoz példaértékű. Honnan örökölted?

– Ilyen a családunk. Mi úgy éltük az életünket mindig, hogy csinálj bármit, dolgozz akármit, de próbáld mindig a lehető legprofibban.

– Végezetül. A MÁV mellett mindketten egy bizonyos csapat hűséges szurkolói vagyunk. Mit szólsz a sorsolás szeszélyéhez?

– Meglátjuk mit hoz a jövő. Idáig cáfolja a csapat a papírformát, hátha még legalább egy körön keresztül így marad. Minden siker jól jön a labdarúgásunknak. A Dinamo is fogható lehet egy koncentrált játékkal, de azt nem tagadom, hogy ők az esélyesek.

– Köszönöm a beszélgetést! Kívánok szép házas életet és további sikeres pályafutást!

– Köszönöm szépen! És talán tovább robog a MÁV csapat is!

Mester Ádám