Félévi értékelő

Vége az őszi szezonnak. Néhány hétre pihenőre vonult a magyar foci is. Az ünnepi készülődés közben egy kis összegzés következik vezetőedzőnkkel, Csábi Józseffel és segítőjével, Romanek Jánossal.

– Először is engedjétek meg, hogy gratuláljak az őszi szezon eredményeihez és játékához. Hogyan értékelitek a magunk mögött hagyott időszakot?

– Cs. J. : Köszönjük szépen Ádi. Az biztos, hogy nem volt könnyű időszak, de én vissza is mennék jobban az időben. A mostani szereplésünket úgy gondolom, hogy már a tavalyi szezonban megalapoztuk. Bár az előző szezon idő előtt véget ért, de a rengeteg munka, amit akár  otthoni edzéssel, majd kiscsoportokban elvégeztek a srácok és a stáb nem múlt el nyomtalanul. Ezt követte három fontos dolog. Egy: A csapat gerince együtt maradt erre a szezonra. A második: olyan játékosok érkeztek, akiket bár újra játékba kellett hozni, de minden porcikájukkal sikereket akarnak elérni és a harmadik, hogy egy nagyon jó felkészülést tudhattunk magunk mögött. Ezek a történések jó alapot adtak a munkára. És persze nagyon fontos, hogy rendezett, kiegyensúlyozott háttér van a csapat mögött, köszönhető Földi Sándor ügyvezetőnek. A teljes stábnak úgy, mint Romanek Janinak, Ulviczki Attilának, a technikai vezetőnek, egészségügyi csapatnak pedig köszönöm a profi, áldozatos munkáját.

– R. J. : Mivel mind a ketten, sőt az egész stábunk a kemény munkában hisz bíztunk benne, hogy a befektetett munka meghozza a gyümölcsét. Úgy gondolom, hogy a 20 csapatos NB II.-ben a nyolcadik helyen telelni kiemelkedő. A rövid pihenőt követően pedig folytatjuk a munkát. A srácoknak ki lett adva egy kis házi feladat, ezeket december végén már otthon végezniük kell. Aztán javítjuk a hibákat és belevágunk a tavaszi menetelésbe.

– Tulajdonképpen ez lett volna a következő kérdésem, hogy hogyan tovább?

– Cs. J. : Ahogy Jani mondta. Szépen megterveztük már a felkészülést és a továbbiakat, remélhetőleg a megkezdett úton haladunk tovább. Aminek nagyon örülnénk, ha az egészségügyi helyzet tavasszal már lehetővé tenné, hogy szurkolóink előtt léphessünk pályára. Szeretnénk velük közösen is megélni ezeket a sikereket, illetve kijött volna az eddigiekben is osztozni velük.

– Bár az eredeti dátum megváltozott, de a MOL Magyar Kupában az Újpest érkezik majd hozzánk. Hogyan készültök erre az összecsapásra?

– Cs. J. : Örülünk a neves ellenfélnek. Én mindig azt mondom a játékosoknak, hogy a kupában való játék azért hálás dolog, mert itt egy mérkőzésen lehet nagyot alkotni. Nyilván az Újpest más kategóriába tartozik, mint mi, de igyekszünk egy nagyon jó kis meccset játszani velük és meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.

– R. J. : Nem megyünk ki feltartott kézzel, annyi biztos. Sok mérkőzését elemeztük az Újpestnek és látni kell, hogy nagyon erősek előre. Na de mi meg hátul vagyunk stabilak, úgy hogy meglátjuk mire megyünk majd ellenük. Várjuk a meccset nagyon.

– Tavasszal mik lehetnek a reális elvárások a csapattal szemben?

– Cs. J. : Úgy érzem, hogy egy fél szezon után már nagyjából reális képet mutat a tabella. Persze, lehet minden csapatnál még hullámvölgy, de mi az ősszel ezt három mérkőzésre szűkítettük. És legyünk őszinték! Volt, amikor gyengébb játékkal is a magunk javára tudtuk fordítani a meccseket és volt, hogy győzelmet érdemeltünk volna, de csak X lett. Ide- oda, de kijön a reális hely.

– R. J. : Így van. Buktunk pontot mi is, amikor az utolsó pillanatban kapituláltunk, de döntöttünk el meccset mi is a ráadásban. Ennyi meccs után valós képet mutat a tabella.

– Végezetül hogyan készültök a karácsonyra?

– Cs. J. : Családi körben, kis létszámmal ünneplünk majd. A baj csak az, hogy a kisebbik lányom sajnos nem is lesz velünk, Ő Skóciában maradt. Hiányozni fog nagyon. Azonban innen is kívánok minden játékosnak és a stáb tagjainak és persze a szurkolóknak áldott karácsonyt.

– R. J.: Csatlakozom az előttem szólóhoz. Mi is közös, meghitt ünneplést tervezünk szűk létszámban. Boldog karácsonyt és egészségben gazdag új esztendőt kívánok minden szurkolóknak.

Mester Ádám