Célja, hogy teljesítménye holnap is hír legyen

Nem indult rosszul a szezon, de mindenki reméli, hogy még sokkal több gól van ott ahonnan az eddigi kettő találat érkezett. A bevezető mondatokat csapatunk egy új igazolásáról írtam, Jasarevic Mahirról. Támadónk a hétvégén Sopronban magabiztos győzelmet arató csapat tagjaként ismét góllal köszönte meg a bizalmat az edzőpárosunknak. Ismerjük hát meg egy kicsit jobban játékosunkat!

– Kedves Jasa! Milyen volt a hazaút Sopronból?

– Köszönjük szépen, nagyon jó hangulatban telt.

– Számítottatok ilyen biztos és nagy gólarányú győzelemre?

– Nyilván tervezgetünk mindig, de talán ezt még mi sem reméltük. Örülök, hogy sikerült kiharcolnom egy kiállítást és gólt is szerezni. Ez a legfőbb célom. A csapatot minél jobb teljesítménnyel segíteni. A mérkőzéshez megjegyzendő, hogy a két kiállítás bár jogos volt, nagyban befolyásolta a mérkőzés alakulását. A korai gólunkról nem is beszélve…

– Azért jókor jött ez a győzelem, nem?

– Így van. Igaz a győzelmek mindig jókor jönnek és örülünk nekik, de ez most jót tett a csapatnak. Hozzáteszem, szerintem eddig egyszer sem játszottunk alárendelt szerepet az idei bajnokságban, csak nem mindig jöttek ezzel együtt az eredmények, de nyílván mi igyekszünk mindig a legtöbbet kihozni az adott meccsből.

– A folytatásban mit várhatnak a szurkolók Tőletek?

– Kis lépésekben szeretünk előre haladni és tervezni, éppen ezért most a következő fordulóban vendégként hozzánk érkező Mosonmagyaróvár ellen tréningezünk. A soproni győzelem akkor fog igazán sokat érni, ha hazai pályán tudjuk tartani a három pontot ezáltal a szurkolóinkat megörvendeztetjük egy hazai győzelemmel.

– Jól hangzik. Akár csak az, ahogyan magyarul beszélsz. Gyönyörűen teszed mind ezt.

– Köszönöm szépen.

– Mikor is érkeztetek Magyarországra?

– 1996-ban.

– Akkor jócskán tapasztaltál a háború borzalmaiból, ugye? Természetesen nem akarok feltépni semmilyen sebet, nyugodtan passzolhatod a kérdést.

– Igen, vannak emlékeim jócskán. Nem is szívesen beszélek azokról az időkről. Szerencsére nagyszüleim után mi is átjöttünk Magyarországra, de elhiheted, nem volt könnyű gyerekként átélni azokat a dolgokat. Amikor megérkeztem Magyarországra egy szót sem beszéltem magyarul. Aztán szépen megtanultam a nyelvet is.

– Emlékszem én is az akkori híradásokra és most a szavaidból egy kicsit újra felidéződtek azok a emlékek, amik bennem is még gyermekként megmaradtak. Végezetül kérlek, mondj néhány szót a „varrásaidról”, mert csak a gyengén látó nem veszi észre, hogy odavagy a tetoválásokért.

– Így igaz. Az elsőket még 18 éves koromban készítettem a családomról. aztán jött a többi szépen sorban. Mindegyik tetoválásom fontos jelentéssel bír.

– Nagyon élveztem a veled való beszélgetést és örülök, hogy ide kerültél Szolnokra! Puno Srece Brate! Hajrá Szolnok!

– Hvala lepo! Hajrá MÁV!

Mester Ádám
sajtómunkatárs